Szergej a kertben ült a konyhából kivitt széken. Almát evett. A hideg vörösre marta a bőrét. Csupasz combjai reszkettek a hajnali fagyban. A város fényei bepettyezték a horizontot. Nem akart gondolkozni, mert meggyőződése volt, hogy békeidőben képtelen rá, és akárhogy gyűltek a vészjelek, számára ez az élet béke volt és szerető biztonság. A kis Nat brutális mágiája kicsapta a biztosítékot Szergejnél. haza akart menni. A vágy olyan marón tapadt belé, hogy kitöltötte a bőrét belülről, mint valami belső tetoválás. Szavai nem voltak róla. A panaszos nyüszítése is belül maradt a fején. Nat visszavitte őt korábbi életeibe, halálaiba. És a lánnyal ellentétben neki le is pörgött minden a fejében, mint egy film. Ha Raven nem óvja őt valahogy eközben saját magától, ki is égett volna a szíve.
Nem volt sok élete, pedig azt gondolta. És mindben ott volt Hatake, vagy valaki aki az ő arcával létezett. Ő hívta és kötötte testbe a mostani Szergej Rozsin egykori szellemét.
-Ki a fasz vagyok én, bazmeg? - pattant fel és hajította be a bozótosba a csutkát. Vacogott. Visszament a házba és beállt a zuhany alá. A forró víz elfeledett életeiből böfögtetett fel vele emlékeket. Emlékezett a nevére mindegyikben és emlékezett a relációkra, Hatakéra is, akit apátként Tündöklő Égnek hívtak, és akinél kevés vérszomjasabb figurát tudott elképzelni. A víz ezer tűként szúrta átfagyott bőrét. Ezer tűként, mint azok a szerkezetek amiket az apát építtetett a Tájolók edzésére. Sokan voltak. Emlékezett a morajlásra ahogy a tisztáson heverésztek, várva az esőt. Vagy ahogy a hatalmas teremben fatálakat arcuk elé emelve ettek. Szergej elzárta a csapot. A zuhanytálcában egyre lassabban koppantak a vízcseppek.
-Hol vannak a többiek? - kérdezte magától. A bal karját nézte, amit Gem varrt neki odaát. Egykor egy fekete katonáé volt, mára színében is a sajátja. Zed gondosan alakította olyanná, mint amilyen egykor a sajátja volt. Most Nat azonban fércműnek látta ezt, ahogy őt magát is.
-Tákolmány. - morrantott. - Célgép, mi? Hatake? - közelről bámult a párás tükörbe. Oda sem nézve pattintotta ki az ablakot. A fürdő forró gőzét egyetlen lélegzettel szívta ki a januári fideg reggel.
-Hol vagy te kis buzeráns ázsiai fasz? Rendet teszek is, bazdmeg, mert nagy a kupi, de ne gondold, hogy miattad vagy érted. És most... - elfúlt a hangja - és most ha előkerülnél mégis, magammal viszlek a hideg űrbe. Semmi bárka, meg Világvető magok... - öklendezni kezdett. a belsője egyetlen csomóvá rándult.
A szavak fényesek voltak és erősek.
-Világvető magok. - szemei könnyesek lettek az öklendezéstől. - Tájolók? - felcsillantak benne a szavak az eredeti nyelveken. Úgy ragyogtak mint valami ima.
Kiment a konyhába, úgy ahogy volt, meztelenül. Vizes lábnyomai ott csillogtak a folyosó kövén. Felült a pultra és az ölébe vette a tegnapi ízetlen pörköltet. Leakasztott egy fakanalat és elkezdett enni.
a fakanálon a pörkölt újra felhozott emlékeket.
Sokan voltak. Lapnadrágszerű cuccban ültek hosszú asztalok mellett, hosszú támlátlan padokon. Ettek. A fa kanalakba sötét csíkokat martak a fűszeres ételek. Megpróbálta felidézni az arcokat. Sok férfi és nő, szálkásak vagy robosztusak, erősek és okosak. Szépek talán. ahogy egy támadó tigris szép. Inkább félelmetes. Testükön számtalan seb, jobban vagy kevésbé jól begyógyult helye. Frissebb zúzódások, szúrásnyomok, liluló foltok. Mind kopaszok. nem csupán hajuk nincs, de teljesen szőrtelenek. A bőrük árnyalatai a hófehértől a csillogó ébenfeketéig minden. Több százan vannak. Halálosak. Egyesével is éppen olyan jók mint csapatban.
-Hogy lehetett ez? - a pörköltös fazék hidegen nyomódott a combjába. Lekászálódott a pultról és a kézfejével törölte meg a száját. Visszaült a székre ahol az éjjel megtapasztalta az emlékeit. A parkettába döfve még ott volt az olló, a gyertyákból lefolyt viasz is még ott ragadt a parkettán. Felemelte a gombolyagot de a mozdulatot félbe hagyta és megpördülve felpattant.
Raven ott ült a kedvenc helyén, a bárszéken. Úgy ült ahogy szokott, meggörbített háttal, felhúzott lábakkal mint egy gargoyl.
-Te vagy az. - nézett rá komolyan a fiú.
-Jah. - Szergej visszaült. - Te miért nem néztél meg jobban? Szólhattál volna, hogy lehet ilyet.
-Nat jó ebben. én nem csináltam ilyet még. Meg ehhez kell érezni valahogy az időt. Nekem meg ahhoz semmi érzékem nincs.
Szergej morrantott.
-Másrészt százszor többel tartozom nektek. Ha te vagy ha nem, nekem édes mindegy. Oda megyek ahova mentek és azt csinálom amit mondasz.
Szergej megfordult és lovaglóülésbe ült le a székre.
-Neil mellett lennél legszívesebben.
-Igen, de ő azt mondta legyek melletted.
-Hozzá is ilyen hű voltál?
-Igen.
-Nem.
Raven lesütötte a szemét.
-Mit lehetett volna?
-Ez lett.
-De bízol bennem. Mégis.
-Persze. Amennyire tőle telik.
-Ha elindultok Natet fogod vinni, engem pedig itt hagysz.
-Igen. Itt hagylak Neilnek.
Raven bólintott és lemászott a bárszékről, lassan indult kifelé, de Szergej szavai megállították.
-Amikor megérkeztünk olyan tiszta volt a dolog, most megint minden képlékeny, elkent és szürke.
-Ezek szerint Neilt sem viszed?
-Kell Fosse helyett valaki, aki elég erős megvédeni a többieket.
-Fosse egy katona itt, egy ismert és elismert tiszt. Neil egy csavargó nigger állat.
-Nem vihetek a Vatikánba feketéket.
-Akkor Fosse-t sem viheted. - Raven elvigyorodott.
-Te meg minek örülsz?
-A lányokkal fogsz menni.
-Dehogy megyek a lányokkal! - Szergej felállt és fejcsóválva elindult az emeletre.
-Mondom pedig. Fogadjunk! - Raven vigyorgott és eliszkolt a saját szobája felé.
Nem volt sok élete, pedig azt gondolta. És mindben ott volt Hatake, vagy valaki aki az ő arcával létezett. Ő hívta és kötötte testbe a mostani Szergej Rozsin egykori szellemét.
-Ki a fasz vagyok én, bazmeg? - pattant fel és hajította be a bozótosba a csutkát. Vacogott. Visszament a házba és beállt a zuhany alá. A forró víz elfeledett életeiből böfögtetett fel vele emlékeket. Emlékezett a nevére mindegyikben és emlékezett a relációkra, Hatakéra is, akit apátként Tündöklő Égnek hívtak, és akinél kevés vérszomjasabb figurát tudott elképzelni. A víz ezer tűként szúrta átfagyott bőrét. Ezer tűként, mint azok a szerkezetek amiket az apát építtetett a Tájolók edzésére. Sokan voltak. Emlékezett a morajlásra ahogy a tisztáson heverésztek, várva az esőt. Vagy ahogy a hatalmas teremben fatálakat arcuk elé emelve ettek. Szergej elzárta a csapot. A zuhanytálcában egyre lassabban koppantak a vízcseppek.
-Hol vannak a többiek? - kérdezte magától. A bal karját nézte, amit Gem varrt neki odaát. Egykor egy fekete katonáé volt, mára színében is a sajátja. Zed gondosan alakította olyanná, mint amilyen egykor a sajátja volt. Most Nat azonban fércműnek látta ezt, ahogy őt magát is.
-Tákolmány. - morrantott. - Célgép, mi? Hatake? - közelről bámult a párás tükörbe. Oda sem nézve pattintotta ki az ablakot. A fürdő forró gőzét egyetlen lélegzettel szívta ki a januári fideg reggel.
-Hol vagy te kis buzeráns ázsiai fasz? Rendet teszek is, bazdmeg, mert nagy a kupi, de ne gondold, hogy miattad vagy érted. És most... - elfúlt a hangja - és most ha előkerülnél mégis, magammal viszlek a hideg űrbe. Semmi bárka, meg Világvető magok... - öklendezni kezdett. a belsője egyetlen csomóvá rándult.
A szavak fényesek voltak és erősek.
-Világvető magok. - szemei könnyesek lettek az öklendezéstől. - Tájolók? - felcsillantak benne a szavak az eredeti nyelveken. Úgy ragyogtak mint valami ima.
Kiment a konyhába, úgy ahogy volt, meztelenül. Vizes lábnyomai ott csillogtak a folyosó kövén. Felült a pultra és az ölébe vette a tegnapi ízetlen pörköltet. Leakasztott egy fakanalat és elkezdett enni.
a fakanálon a pörkölt újra felhozott emlékeket.
Sokan voltak. Lapnadrágszerű cuccban ültek hosszú asztalok mellett, hosszú támlátlan padokon. Ettek. A fa kanalakba sötét csíkokat martak a fűszeres ételek. Megpróbálta felidézni az arcokat. Sok férfi és nő, szálkásak vagy robosztusak, erősek és okosak. Szépek talán. ahogy egy támadó tigris szép. Inkább félelmetes. Testükön számtalan seb, jobban vagy kevésbé jól begyógyult helye. Frissebb zúzódások, szúrásnyomok, liluló foltok. Mind kopaszok. nem csupán hajuk nincs, de teljesen szőrtelenek. A bőrük árnyalatai a hófehértől a csillogó ébenfeketéig minden. Több százan vannak. Halálosak. Egyesével is éppen olyan jók mint csapatban.
-Hogy lehetett ez? - a pörköltös fazék hidegen nyomódott a combjába. Lekászálódott a pultról és a kézfejével törölte meg a száját. Visszaült a székre ahol az éjjel megtapasztalta az emlékeit. A parkettába döfve még ott volt az olló, a gyertyákból lefolyt viasz is még ott ragadt a parkettán. Felemelte a gombolyagot de a mozdulatot félbe hagyta és megpördülve felpattant.
Raven ott ült a kedvenc helyén, a bárszéken. Úgy ült ahogy szokott, meggörbített háttal, felhúzott lábakkal mint egy gargoyl.
-Te vagy az. - nézett rá komolyan a fiú.
-Jah. - Szergej visszaült. - Te miért nem néztél meg jobban? Szólhattál volna, hogy lehet ilyet.
-Nat jó ebben. én nem csináltam ilyet még. Meg ehhez kell érezni valahogy az időt. Nekem meg ahhoz semmi érzékem nincs.
Szergej morrantott.
-Másrészt százszor többel tartozom nektek. Ha te vagy ha nem, nekem édes mindegy. Oda megyek ahova mentek és azt csinálom amit mondasz.
Szergej megfordult és lovaglóülésbe ült le a székre.
-Neil mellett lennél legszívesebben.
-Igen, de ő azt mondta legyek melletted.
-Hozzá is ilyen hű voltál?
-Igen.
-Nem.
Raven lesütötte a szemét.
-Mit lehetett volna?
-Ez lett.
-De bízol bennem. Mégis.
-Persze. Amennyire tőle telik.
-Ha elindultok Natet fogod vinni, engem pedig itt hagysz.
-Igen. Itt hagylak Neilnek.
Raven bólintott és lemászott a bárszékről, lassan indult kifelé, de Szergej szavai megállították.
-Amikor megérkeztünk olyan tiszta volt a dolog, most megint minden képlékeny, elkent és szürke.
-Ezek szerint Neilt sem viszed?
-Kell Fosse helyett valaki, aki elég erős megvédeni a többieket.
-Fosse egy katona itt, egy ismert és elismert tiszt. Neil egy csavargó nigger állat.
-Nem vihetek a Vatikánba feketéket.
-Akkor Fosse-t sem viheted. - Raven elvigyorodott.
-Te meg minek örülsz?
-A lányokkal fogsz menni.
-Dehogy megyek a lányokkal! - Szergej felállt és fejcsóválva elindult az emeletre.
-Mondom pedig. Fogadjunk! - Raven vigyorgott és eliszkolt a saját szobája felé.
