karácsony

A karácsonyi rohangászásban elkeveredett a Morvoreg téri bazárba. A tér sarkain kávézók voltak. Mécsesfényük sárgára színezte a havat. A bódék között kürtőskalács és forralt bor illata feszült, mint a köd. Liz átvágott közöttük a nagy játékbolt felé. A hatalmas platán alatt, ami északról omlott a lovasszobor fölé ismerős alak melegedett egy hatalmas gőzölgő bögrén.

-Lui! Szia! - Lizt minden alkalommal átjárta a melegség ha a saját világából találkozott valakivel. - Milyen a kégli? Elfértek?

-Persze. Minden ok! Figyu', gyere már fel egy percre, van pár cucc ami ott maradt. Szerintem nagyon hiányzik a gazdájának. - Amikor mosolygott a szeme egyetlen csíkká szűkült és a sarkaiban hosszú kunkori ráncok alakultak. Liz látta benne a sármos negyvenest, akivé lesz, akinek az arca csupa mosolyráncból fog állni már egészen korán.

-Jó. Végülis ráérek.

-A lányok nagyban főznek, szóval van fent élet.

-Akkor te mit csinálsz idelent, úgy kuporogva ezzel a bögrével, mintha nem lenne hova menned.

-Emlékezem. - mosolygott tovább Lui, de hamar elfordult és koppanva tette vissza a bögrét a pultra. - Menjünk.

Liz emlékezett jól arra a lakásra amit először béreltek. Szergej ott kezdett lenyugodni. Ott még egy ágyban aludtak ketten-hárman. Nem volt semmijük, csak egymás társasága jelentett biztonságot. Azóta Gemet alig látták, és Dr. Fossetól kellett azt is megtudniuk, hogy másik városba költözik. Liz örült, hogy a futárfiúknak barátnői vannak, és hogy ezek a helyi lányok nagy lelkesen be is lakták a lakásokat, női energiával erősítve a fiúkat és illatos finom kajákkal etetve őket. Lui bemutatta őt a lányoknak, majd beterelte az egyik szobába.

-Itt van minden. Pár ruhadarab, ami lehet, hogy nem a tietek, de gondoltam ha mégis, akkor legyen meg. Van itt egy kis csomag zsebkendő ami tuti otthonról van... nézd. - A kopott kartondobozban aminek a tetején pár póló volt szedett-vedett módon összehajtva előkerült egy kis zewa csomag papírzsebkendő. A csomagoláson Wall-E-vel ami biztosíték volt az eredetére. Liz sosem látta.

-Ebben a szobában volt?

-Nem tudom... talán a másikban. Ez itt volt a két heverő közé becsúszva. - vett elő egy cipzáras tolltartószerű alkalmatosságot. Lui átnyújtotta kissé ünnepélyesen és látszott rajta, hogy alig várja a hatást. Liz sosem látta ezt a kis cuccot, ami alig volt nagyobb, mint egy boríték. Átvette és sűrűn felnézve Luira kinyitotta. Kartonpapír takarta a tartalmát, rajta egy nagy gonddal megrajzolt dobfelszereléssel, ami valahogy furcsán esetlenül állt. Alatta konzervdobozok, kis fémlapok májkrémekről, pepsi kupakok és iratkapcsok sorakoztak, szépen beszorítva gumiszalagok alá. A papír másik oldalán a szavak válaszok voltak ugyan, de sokkal több kérdést vetettek fel, mint amennyit megválaszoltak.

Benned van, veled van mindig. 

Ha nem lenne kezed, ha nem lenne füled akkor is. 

Szeretettel: Zed