Alina feltette a lábát a székre. A kávézó fehérre mázolt székeit színes párnák, az asztalokat egy-egy színes kaspó tette még vidámabbá. Alina fehér lennadrágban fűzöld kendőbe tekert hajjal ült mellette. Lába a széken. Zei a fűzöld balettcipőket nézte és szippantott egy kortyoz a citruskoktéljából. Hosszú szürke szoknyájába időnként belekapott a szél.
-Gus le fog fényképezni ma. Azért öltöztem így. - mosolygott a cipőire Alina. - Itt maradhatnál. Neked is nagyon jó szemed van a részletekre. Segíthetnél neki.
-Á. A romantikához nem értek.Andersbe annyi eredetiség szorult amennyi egy bankártól elvárható. amiben nem szerepelnek számok, az nem is létezik.
-Anders romantikus, láttam. Miért nem hagyod kibontakozni? Emlékszem mikor Julianak udvarolt mennyi virágot küldetett neki, vacsora, hajóút, minden volt.
-Akkor azt hiszem más fogalmaim vannak a romantikáról, mint neki.
-Vagy nem dicsekszel el a virágokkal, szőrmékkel és hajóutakkal? - Alina kajánul vigyorgott a bögréje mögül. Arab vonásait meglágyította a smink. Macskaszemeit kiemelte és csak pár kunkorodó tincset hagyott szabadon a kendő. A nőiesség volt maga. a férfiak ajándékokat hagytak a küszöbén és folyton a kedvét keresték, mint valami királynőnek. Idén töltötte be a harmincat, de nem látszott többnek húsznál. Zei nagyon kedvelte a lazaságba csomagolt eleganciáját. Alina sokat nevetett, Zei néha úgy érezte helyette is nevet.
-Nem nagyon vesz nekem semmit. De nem is örülök, ha vesz. Sosem azt vesz ami jól áll, vagy amit magamnak vennék. - napszemüvegét feltolta a feje tetejére, hogy kicsi levegőt nyerjen a hajától.
-Mi akkor a romantika neked? Szerenád? Tengerparti andalgás kézen fogva? Masszázs és közös fürdés?
Zei mosolyogva rajzolt a bögre aljába köröket a kiskanállal. Neilre gondolt és a találkozásaikra. Olyan messzinek tűnt, mintha már meg is halt volna. Néha úgy gondolt rá, mint egy halottra. Végül is jó eséllyel halott is már. Évek teltek el azóta, hogy utoljára látta. És akkor is azért jött el, mert nem tudta kitölteni a dobozból az almalevet a srácoknak, annyira remegett a keze a félelemtől. Neil a nappaliban ült és Szergejjel építettek valami véletlen-manipulátort. Gyűlölte az életet amit ott éltek.
A kiskanál megállt a kezében, Zei riadtan pillantott fel Alinára, mint akit rajta kaptak. Neil szinte biztosan halott már.
-Volt egy férjem Anders előtt... Amerikában.
Alina csak felvonta a szemöldökét.
-Ő romantikus volt. Mondhatni álmodozó idealista hős lovag. - elmosolyodott - Hoznál még egy kávét nekem?
-Persze. - Alina felpattant és besietett a pult mögé.
Zei égy éve járt ide, Alinához, szinte minden délután. Végig asszisztálta Alina minden pasiját, a húga viharos megérkezését, majd az apjáét is, majd ezek viharos távozását, a kávézó részleges kiégését és Alina végignézte ahogy Zei végül hozzámegy Andrshez, a komoly gazdasági szakértőhöz. Nem bírta tovább. Érezte hogy átszakadtak a védművek és falak, amivel elbarikádozta a múltját. A reptértől indult az itteni élete. De most el fogja mondani Alinának Neilt.
-Szóval miféle romantikát nyújtott ez a hős lovag odaát? - Alina letette Zei elé a kávét és kíváncsian várta a folytatást.
-Sokszor összevesztünk. Mindig ugyanazon. Egyszer azt találtam mondani neki, hogy minden kapcsolatban az első pár óra a legizgalmasabb. A találkozás, az összecsillanás, az a pillanat amikor eldől, hogy kap e esélyt, hogy bizonyítson. - Zei belekortyolt a kávéba. - Sokszor úgy találkoztunk, mintha akkor először látnánk egymást.
-Randiztatok és eljátszottátok, hogy első találkozás?
-Igen. De bizonyos értelemben az is volt. Módot adott, hogy változtassunk az egymáshoz állásunkon. Lehetett az domináns aki addig nem, vagy lehetett ellágyulni és olyan bolondságokat csinálni, mint amit addig nem engedtünk meg magunknak.
-De gondolom voltak rendes randijaitok is. - Alinát elbűvölték a hallottak.
-Persze. - Zei elnevette magát. - Együtt éltünk, de akkor is sokat találkoztunk így utcán vagy kiállításokon, szórakozóhelyeken. Azt hiszem ez hiányzik. az újradefiniálás lehetősége.
-A micsoda? - Alina fürkészte Zeit.
-Anderssel bejáratott életünk van. Nem tud semmi változni, megújulni, csak kemény, direkt módon. Neillel ez olyan simán ment így, játékosan. - egy pillanatra elhallgatott, nehogy megérződjön a hangján, hogy elszorult a torka. - Néha azzal ráztam le, hogy foglalt vagyok és ha nagyon nyomult meséltem neki, mint valami idegennek, saját magáról. Ilyenkor elmondhattam büntetlenül milyennek látom. Máskor pont hogy nem hajtottam el és úgy meséltem neki saját magáról, hogy megértette, miért csalnám meg, ha megcsalnám.
Alina komolyan nézte Zeit és intett a pincér srácnak, hogy ne zavarják a beszélgetést.
-Mi lett?
-Elhagytam.
-Miért?
-Bűnöző volt.
-Meghalt vagy börtönbe került?
-Azt hiszem már nem él.
-Oh. - Alina szemérmetlenül figyelte Zeit. - Rá akarsz gyújtani esetleg?
Zei elmosolyodott. - Nem, kösz. Jól vagyok.
Nem volt jól.
-Egyszer egy cipőbolt kirakata előtt vártam, nem messze a megbeszélt helytől. Odaállt mellém és nézte a cipőket. Aztán én bementem a boltba ő pedig követett és éhes szemekkel figyelte ahogy cipőket próbálok. - belekortyolt a kávéba - Emlékszem látszott az arcán melyik tetszik neki és melyik nem. Aztán odajött, óvatosan, kéz tördelve, ahogy az ember egy idegenhez menne oda és javaslatokat tett, hogy melyik áll a legjobban. Egészen meghatotta az eladónőket. Aztán vett ő is egy másik csinos párból, úgymond a feleségének, aki nagyon hasonló nő, mint én. Ezt mondta az eladóknak. - Zei mély levegőt vett. - Volt egy alkalom, amikor kiborultam egy közös barátunkon. nagyon. Kiültem a partra egy padra és zokogtam. Ő meg mint egy hajléktalan egy nagy zsák sörös dobozt húzva nem messze a korlát tövébe ült. Kapucniba, kesztyűkbe burkolva. Nem ismertem meg. Énekelt. Nem sok hangja volt, de érzelem volt benne bőven. Mindenféle pop meg blues slágert összeénekelt nekem, mintha beszélne hozzám. Egészen megnyugodtam. Aztán amikor elindultam haza az ölébe ejtettem egy százast. Nem is akartam az arcát látni annak a hajléktalannak. Szégyelltem magam. Neil pár perccel utánam ért haza. Adott egy puszit a fejem búbjára és letette elém a százast. - itt eleredtek a könnyei. - Ne haragudj. - forgatta a bögrét és hagyta hogy a könnyei bepettyezzék a fehérre festett asztallapot. - Alina csak hallgatta mozdulatlanul. - Ritkán mentünk koncertre, de azon a pár alkalmon is mindig felszedett. Lassan, a koncert végére, kedvesen, szórakoztatóan, magabiztosan. - Sóhajtott egyet és megtörölte a szemét egy zsebkendővel.
-Gondolom jól nézett ki.
-Nem tudom. Azt hiszem nem. Nagyon magas volt, olyan aránytalanul magas, hosszú kezekkel és lábakkal, akkora tenyere volt mint egy szemétlapát. Barázdált arca volt, és olyan furán pislogott, lassan mint egy hüllő. - mosolyogva nézett az üres bögrébe.
-Miért hagytad el?
Zei felnézett alinára és elmúlt az arcáról minden lágyság. - Gondolod, hogy nem kellett volna? - a hangja kemény volt.
-Láthatóan nagyon hiányzik.
-Helyesen tettem. - sziszegte Zei és felállt az asztaltól. Gyorsan kikotort valami pénzt a táskájából. Alina csak figyelte tovább.
-Köszi a kávét.
-Szívesen. - Alina is felállt. Egymásba tette a két bögrét. - Nem lesz pletyka a titkodból, Zei. - Mondta és visszament a pult mögé.
-Gus le fog fényképezni ma. Azért öltöztem így. - mosolygott a cipőire Alina. - Itt maradhatnál. Neked is nagyon jó szemed van a részletekre. Segíthetnél neki.
-Á. A romantikához nem értek.Andersbe annyi eredetiség szorult amennyi egy bankártól elvárható. amiben nem szerepelnek számok, az nem is létezik.
-Anders romantikus, láttam. Miért nem hagyod kibontakozni? Emlékszem mikor Julianak udvarolt mennyi virágot küldetett neki, vacsora, hajóút, minden volt.
-Akkor azt hiszem más fogalmaim vannak a romantikáról, mint neki.
-Vagy nem dicsekszel el a virágokkal, szőrmékkel és hajóutakkal? - Alina kajánul vigyorgott a bögréje mögül. Arab vonásait meglágyította a smink. Macskaszemeit kiemelte és csak pár kunkorodó tincset hagyott szabadon a kendő. A nőiesség volt maga. a férfiak ajándékokat hagytak a küszöbén és folyton a kedvét keresték, mint valami királynőnek. Idén töltötte be a harmincat, de nem látszott többnek húsznál. Zei nagyon kedvelte a lazaságba csomagolt eleganciáját. Alina sokat nevetett, Zei néha úgy érezte helyette is nevet.
-Nem nagyon vesz nekem semmit. De nem is örülök, ha vesz. Sosem azt vesz ami jól áll, vagy amit magamnak vennék. - napszemüvegét feltolta a feje tetejére, hogy kicsi levegőt nyerjen a hajától.
-Mi akkor a romantika neked? Szerenád? Tengerparti andalgás kézen fogva? Masszázs és közös fürdés?
Zei mosolyogva rajzolt a bögre aljába köröket a kiskanállal. Neilre gondolt és a találkozásaikra. Olyan messzinek tűnt, mintha már meg is halt volna. Néha úgy gondolt rá, mint egy halottra. Végül is jó eséllyel halott is már. Évek teltek el azóta, hogy utoljára látta. És akkor is azért jött el, mert nem tudta kitölteni a dobozból az almalevet a srácoknak, annyira remegett a keze a félelemtől. Neil a nappaliban ült és Szergejjel építettek valami véletlen-manipulátort. Gyűlölte az életet amit ott éltek.
A kiskanál megállt a kezében, Zei riadtan pillantott fel Alinára, mint akit rajta kaptak. Neil szinte biztosan halott már.
-Volt egy férjem Anders előtt... Amerikában.
Alina csak felvonta a szemöldökét.
-Ő romantikus volt. Mondhatni álmodozó idealista hős lovag. - elmosolyodott - Hoznál még egy kávét nekem?
-Persze. - Alina felpattant és besietett a pult mögé.
Zei égy éve járt ide, Alinához, szinte minden délután. Végig asszisztálta Alina minden pasiját, a húga viharos megérkezését, majd az apjáét is, majd ezek viharos távozását, a kávézó részleges kiégését és Alina végignézte ahogy Zei végül hozzámegy Andrshez, a komoly gazdasági szakértőhöz. Nem bírta tovább. Érezte hogy átszakadtak a védművek és falak, amivel elbarikádozta a múltját. A reptértől indult az itteni élete. De most el fogja mondani Alinának Neilt.
-Szóval miféle romantikát nyújtott ez a hős lovag odaát? - Alina letette Zei elé a kávét és kíváncsian várta a folytatást.
-Sokszor összevesztünk. Mindig ugyanazon. Egyszer azt találtam mondani neki, hogy minden kapcsolatban az első pár óra a legizgalmasabb. A találkozás, az összecsillanás, az a pillanat amikor eldől, hogy kap e esélyt, hogy bizonyítson. - Zei belekortyolt a kávéba. - Sokszor úgy találkoztunk, mintha akkor először látnánk egymást.
-Randiztatok és eljátszottátok, hogy első találkozás?
-Igen. De bizonyos értelemben az is volt. Módot adott, hogy változtassunk az egymáshoz állásunkon. Lehetett az domináns aki addig nem, vagy lehetett ellágyulni és olyan bolondságokat csinálni, mint amit addig nem engedtünk meg magunknak.
-De gondolom voltak rendes randijaitok is. - Alinát elbűvölték a hallottak.
-Persze. - Zei elnevette magát. - Együtt éltünk, de akkor is sokat találkoztunk így utcán vagy kiállításokon, szórakozóhelyeken. Azt hiszem ez hiányzik. az újradefiniálás lehetősége.
-A micsoda? - Alina fürkészte Zeit.
-Anderssel bejáratott életünk van. Nem tud semmi változni, megújulni, csak kemény, direkt módon. Neillel ez olyan simán ment így, játékosan. - egy pillanatra elhallgatott, nehogy megérződjön a hangján, hogy elszorult a torka. - Néha azzal ráztam le, hogy foglalt vagyok és ha nagyon nyomult meséltem neki, mint valami idegennek, saját magáról. Ilyenkor elmondhattam büntetlenül milyennek látom. Máskor pont hogy nem hajtottam el és úgy meséltem neki saját magáról, hogy megértette, miért csalnám meg, ha megcsalnám.
Alina komolyan nézte Zeit és intett a pincér srácnak, hogy ne zavarják a beszélgetést.
-Mi lett?
-Elhagytam.
-Miért?
-Bűnöző volt.
-Meghalt vagy börtönbe került?
-Azt hiszem már nem él.
-Oh. - Alina szemérmetlenül figyelte Zeit. - Rá akarsz gyújtani esetleg?
Zei elmosolyodott. - Nem, kösz. Jól vagyok.
Nem volt jól.
-Egyszer egy cipőbolt kirakata előtt vártam, nem messze a megbeszélt helytől. Odaállt mellém és nézte a cipőket. Aztán én bementem a boltba ő pedig követett és éhes szemekkel figyelte ahogy cipőket próbálok. - belekortyolt a kávéba - Emlékszem látszott az arcán melyik tetszik neki és melyik nem. Aztán odajött, óvatosan, kéz tördelve, ahogy az ember egy idegenhez menne oda és javaslatokat tett, hogy melyik áll a legjobban. Egészen meghatotta az eladónőket. Aztán vett ő is egy másik csinos párból, úgymond a feleségének, aki nagyon hasonló nő, mint én. Ezt mondta az eladóknak. - Zei mély levegőt vett. - Volt egy alkalom, amikor kiborultam egy közös barátunkon. nagyon. Kiültem a partra egy padra és zokogtam. Ő meg mint egy hajléktalan egy nagy zsák sörös dobozt húzva nem messze a korlát tövébe ült. Kapucniba, kesztyűkbe burkolva. Nem ismertem meg. Énekelt. Nem sok hangja volt, de érzelem volt benne bőven. Mindenféle pop meg blues slágert összeénekelt nekem, mintha beszélne hozzám. Egészen megnyugodtam. Aztán amikor elindultam haza az ölébe ejtettem egy százast. Nem is akartam az arcát látni annak a hajléktalannak. Szégyelltem magam. Neil pár perccel utánam ért haza. Adott egy puszit a fejem búbjára és letette elém a százast. - itt eleredtek a könnyei. - Ne haragudj. - forgatta a bögrét és hagyta hogy a könnyei bepettyezzék a fehérre festett asztallapot. - Alina csak hallgatta mozdulatlanul. - Ritkán mentünk koncertre, de azon a pár alkalmon is mindig felszedett. Lassan, a koncert végére, kedvesen, szórakoztatóan, magabiztosan. - Sóhajtott egyet és megtörölte a szemét egy zsebkendővel.
-Gondolom jól nézett ki.
-Nem tudom. Azt hiszem nem. Nagyon magas volt, olyan aránytalanul magas, hosszú kezekkel és lábakkal, akkora tenyere volt mint egy szemétlapát. Barázdált arca volt, és olyan furán pislogott, lassan mint egy hüllő. - mosolyogva nézett az üres bögrébe.
-Miért hagytad el?
Zei felnézett alinára és elmúlt az arcáról minden lágyság. - Gondolod, hogy nem kellett volna? - a hangja kemény volt.
-Láthatóan nagyon hiányzik.
-Helyesen tettem. - sziszegte Zei és felállt az asztaltól. Gyorsan kikotort valami pénzt a táskájából. Alina csak figyelte tovább.
-Köszi a kávét.
-Szívesen. - Alina is felállt. Egymásba tette a két bögrét. - Nem lesz pletyka a titkodból, Zei. - Mondta és visszament a pult mögé.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése