Sakkfigurák találkozója

Szergej lábra állt. Kinyújtózott, miközben olyan hangokat adott ki, ami sem emberre sem állatra nem emlékeztetett. Dr. Fosse a műtőajtónak támaszkodott karba font kézzel.
-A morálon nagyot fog lendíteni, ha kisétál ezekkel a felemás testrészekkel a katonáim közé.
-Remélem is. - vigyorgott elgyötörten Szergej.
-Összeférhetetlenség?
-Ugyan, doki. a csapatom tényleg profi.
-Ah! - Dr. Fosse nem mozdult, de legalább mosolygott. - Mégis azt hiszem jobb lenne, ha idebent maradni még egy napot.
Szergej nekidőlt az ágynak és tovább vakarózott, úgy mellékesen.
Leeto megérezte a feszültséget és elindult a folyosón a műtő felé. Gem és Liza éppen a katonáknak osztottak kaját. Rá nem volt szükség éppen. Dr Fosse alakja szinte betöltötte az ajtónyílást. Leeto lassított.
-Minnél jobban vakarja, annál jobban viszket. - mosolygott Fosse.
-Aha. Minél többet fölényeskedik annál morcosabb leszek. Mondja doki mi kell, aztán menjünk és rakjunk rendet.
Fosse megtekintette a cipőit aztán sóhajtva elrugta magát az ajtótól és megállt Szergej előtt. Nem volt kis darab ember ő sem. De az ereje nem annyira izomból mint inkább karizmatikusságból állt. Leeto nekivetette a hátát a folyosó falának szemben a műtőajtóval. A fény úgy esett a dokira hogy fehér inge alatt kirajzolódtak a tetoválásai. Leeto meglepődött rajta, hogy egy ilyen emberen lát egy egész hátat betöltő jelenetet. Szergej felpillantott Fossera mint egy sunnyogó gyerek.
-A köldökpontról és a fokuszról leírtam mindent.- mondta Szergejnek, de a szája szegletében mosoly bújkált. -Adok a művelethez négy katonát önkéntes alapon.
-Nagyon jól hangzik ez. Mit szeretne cserébe?
-Teszteket. szeretném ha alávetnék magukat, de legalább kettejüket egy egynapos tesztelésnek, amiben fizikai, mentális és pszichológiai teszt is lenne, nem beszélve a valóságmanipulálásról.
-Szép, nyílt lapok. - Szergej elborult arccal nézett Fosséra, aztán ő is talpra állt. - Tudja a tesztekkel semmi baj, de tartogassuk békeidőkre. Most inkább több katona kellene, esetleg maga is és rengeteg jó ötlet.
Most Fossén volt a fintorgás sora.
-Ha lehet nem teszem ki a lábam innen.
-Van kint egy csomó kutya, észrevette?
-Ó igen. Van kint más is. - Fosse még közelebb lépett Szergejhez. Hangja annyira lehalkult, hogy Leeto szinte nem is hallotta, csak a hangsúlyokból rakta össze az értelmét. Így viszont, hogy Fossze még közelebb lépett szergejhez a hátán lévő tetoválások tökéletesen kirajzolódtak az ing alatt. Leeto döbbenettel vegyes csodálattal legeltette a szemét a fantasztikus repülő hajón vagy sárkányon vagy griffen, ami éppen beleszállt a Napba. Monumentális jelenet volt, nagyon sok tintával.Leetoban feléledt a gondolat, hogy végsősoron mind, kik még élnek és itt vannak nagyon kacifántos életutak után vannak itt. Szívesen meghallgatta volna Dr. Fosse történetét is.
- Szerintem jobb lenne ha indulnának, azzal a négy katonával akit adok és a többit rám bízza.
-Mi az a többi?
-Civilek, kutyák, sáskák és polipok, vérszívók és lidércek amik itt ólálkodnak szerte. Megvannak az eszközeim, eddig is túléltünk.
-Adjon valami eszközt akkor a számosból, hogy vissza is tudjunk jönni. - Szergej nem vette le a szemét az orvosról.
-Hogyne. Adok egy anyagot. Olyan, mint a viaszosvászon. Könnyen szállítható. Nagyjából egy négyzetméter kb függőleges, kb sima felület kell hozzá. Féreglyukat csinál amin kimenekülhetnek szorult helyzetükből. Nem tudom még hányszor használható. Ha a felület nagyon lekopik akkor biztosan nem.
-Térkapu? - vigyorgott Szergej.
-Nem. Sajnos nem. Maguk ott lesznek, csak valahogy máshogy. - Fosse széttárta a kezeit mint egy sajnálkozó pincér. - Sajnos nem javasolhatom, hogy próbálják ki. Lehet hogy már csak egy útra elég jó.
Beállt a csend. Szergej fürkészte a dokit, az nyugodtan nézte az ukránt. Végül Szergej szólalt meg, elgondolkozva, újra nekidőlve az ágynak.
-Miért bízik bennünk?
-Láttam amit láttam.
-Pláne.
-Ugyan, Rozsin úr, miért ne bíznék?
-Tudja Dr. Fosse, elég sok van a rovásomon, de ennek van ám előnye is. Látok dolgokat úgy általában. Maga nem az aminek mutatja magát, és ez üvöltve világít maga körül.
-Minek mutatom magam?
-Dörzsölt katonaorvosnak, akiből kutatót csinált a békeidő.
-Hm. - Fosse lefele görbülő mosolya már már bocsánatkérő volt. - Nem a békeidő és nem annyira kutatót, mint inkább felderítőt.
-Akkor miért nem jön velünk?
-Mert inkább védem a hátát, Rozsin úr. Védem az információkat amire még szükség lehet, védem a bunkert amiben felgyógyulhat és védem a hazaútját a bányába a hegyek közé. Ha visszajut bárki is, azt garantálom, hogy hazajuttatom Nye-be.
-Hah. Nem nagyon hisz bennünk, igaz?
-Ha önökben nem, akkor végképp senkiben.
-Azt mondta lemenne maga is megcsinálni.
-Így van. De csak ha nem lenne más mód.
-Teregetett lapokkal altatja el a figyelmem?
Fosse elnevette magát.
-Emlékszik rám?
-Igen.
-Nos, akkor nem tudok más biztosítékot adni, mint hogy ma már nem léteznek azok a szembenálló felek, akik akkoriban.
-akkor sem voltam benne egyik csapatban sem.
-De, csak nem tudott róla.
-Tehát?
-Ma már a túlélés a tét, a faj túlélése. Nem kívánok ártani maguknak, sőt, segíteni kívánom az akcióban önöket, szerény eszközeimmel és képességeimmel.
-Ó. - Szergej elnevette magát. - Megható eskütétel, doki. Akkor lássuk azt a cuccot és készítsünk municiót minden tekintetben.