'hizkuntza polit antzinakoe
Ravennel tanítottunk egymásnak néhány szót, csak a bennfentesség érzéséért. Spanyolul így végre tudok kevésbé irodalmi stílusban is, ő meg jókat derül: 'Bele' - mondom neki - ez baszkul a holló, 'deabru' - ez meg a démon. Mikor a farkához nyúlok, van, hogy már nevetve mondja 'txorrota' - ez egyébként kakast és vízcsapot is jelent.
Valamikor 'adar' voltam, azaz rossz kölyök. Később 'oilar lerrozuzen', ami annyit tesz, boszorkány, - a rosszabbik fajtából. Közte volt a gyerekkorom: mondhatnám semmi különös, egy átlag amerikai kisvárosban. Ami átszínezte, az a nyelvek tucatnyi árnyalata, amiket apám fordított, néha felolvasott és idézett. Mindegyik más fénybe vonta a verandát, ahol dolgozni szeretett: akkor ez teljesen varázslatnak tűnt nekem. Voltak súlyos hegyomlás-mondatok: okkersárgák és régi titán-embereket idéztek, megingattak mikor a fülemig értek. Aztán élesek, karcosak: egyben vágódtak elő, a színük a hideg és kékes volt - "kimondott szó: kilőtt nyíl" mondtuk rájuk. Régi, veretes kifejezések, amiket mágikus formulákhoz használtak és amik az évszázadok alatt már teleszívták magukat igéző erővel. Ha ezeket olvasta fel, még az én hitetlen apám hangja is megnehezült, mintha ő is azt várta volna hogy valami rendkívüli történik. A veranda megszédült körülöttünk, a szavak bizonytalanná tették a határokat. Mintha egyetlen vakmerő mozdulattal a láthatatlan világába szédülhettünk volna. Emlékszem mondatokra, amik csípős lángnyelvek voltak, és felfelé szálltak - vörös a színük mert a démonokról szólnak, meg feketék, mert a pokol lakóiról - nevetett apám. A mindennapi élettől már távoli, keményen zengő, mégis nemes nyelvek voltak ezek - mára utolsó ismerőikkel együtt véglegesen holt mindegyik. És ott volt a baszk, a mi anyanyelvünk, ősi és titkos, amit senki más nem érthetett: hiszen ezen a kontinensen talán ha féltucatnyian beszélték. Gyerekként úgy hallottam: hangzásban és titkokban mindegyik más nyelven túltesz, varázsos szokások és gesztusok szövik át. Később persze apám elmagyarázta, hogy minden nyelv egy olyan fogalomkészletet alkot a fejünkben, amely lehetővé teszi a valóság megtapasztalását, ugyanakkor már rögtön valamilyennek láttatja is. Ma már tudom, hogy igaz ez is, - és a gyerekfülem se tévedett: baszk nyelven beszélni, nekem most is a hatalom tudatát adja. Megkondítja bennem azt is, ami szavakkal közvetlenül nem kifejezhető. (Milyen is az a gondolatkör, ahol a fiatal nő elnevezése 'lamia'?) Amúgy meg a bestiáriumok ma már komolytalannak tűnő ráolvasásai is egészen velőtrázóak anyanyelvemen előadva.
És most erre lesz nagy szükség. Ahogy majd rohamtempóban elkorcsosul az egész kultúránk, előkerülnek a nyelvi, és cselekvéses formulák, amikkel a történéseket befolyásolni próbáljuk - ésszerű magyarázat helyett. Ami eddig a normális élethez tartozott, már az 'óidők' aranykorának kelléke. Magasan képzett, iskolázott vezetők helyett varázslókra lesz szükség, nem körvonalazható, titokzatos hatalommal. Túlvilági(nak tűnő) segítőkkel, például a Spanyol Angyallal.
de szép lett! imádom a színes mondatokat.
VálaszTörlésMegint annyira ízes, annyira egyedi és olyan sok színt tesz hozzá a karakterhez, hogy nem is értem miért nem írsz sokkal többet. Írhatnál másokról is. Igazán. És nagyon köszönöm ismét.
VálaszTörlés