Randevú

Neil telefonszáma sok éve nem változott. Az Őr az okos kis szoftveréver persze ránézett minden órában, hogy megvédkje. Egyszerűbb lett volna hetente lecserélnie a készüléket, de nem tette. Zei remélte, hogy miatta nem.
Zei ült a plázában, középen a kávézóban. Neil éppen leült egy másik asztalhoz egy nagy kávéval és egy kis szendviccsel. Zei elmosolyodott egy kicsit. Mindig viccesnek találta az apró szendvicseket ennek a nagy, hosszú embernek a hosszú ujjai között. Játékszendvicsnek tűntek. Zei nézte a kezét ahogy a kávéscsészéért nyúl és ahogy finoman letapogatja a figyelme a környezetet. Nem ért Zeihez még, nem látta meg, hogy ott ül vele szemben, mikor megdermedt. Zei odafordult és meglátta saját magát. A hasonmása lassan közeledett és a szeme sarkából figyelte Neilt. Megállt a cipőbolt kirakatánál és nézte kicsit a cipőket. Ahogy az várható volt Neil felpattant, otthagyva a kávét és két lépésből a hasonmás mellett volt. Valamit súgott a nőnek, mire az szélesen elmosolyodott még mindig a cipőket nézve.
Az igazi Zei reszketett. Felpattant, de azok ketten olyan egységben voltak és a hasonmás felbukkanása annyira rémületes volt, hogy teljesen megzavarodott tőle. Neil telefonja megcsörrent, de a férfi kinyomta anélkül, hogy ránézett volna. Zei könnyei kibuggyantak. Neki iramodott de aztán meg is torpant. Hogyan bizonyíthatná, hogy ő az igazi, ha Neil nem látja maga?
Megcsörrent a telefonja. Szergej.
-Hallo.
-Neil ott van veled?-Szergej hangja feszült volt.
-Nem. - lassan válaszolt. A torka összeszorult. Kimért léptekkel haladt abba az irányba amerre Neil és az ál Zei eltünt.
-Zei?
-Nem. Velem van... De az nem én vagyok. - Nem tudott több szót kinyögni.
-Basszus. - Szergej dühöngött. - Hogy az a jó kurva élet bassza meg! - Mi a faszért kellett visszajönnöd? Mi a picsa vitt rá, hogy visszagyere és bekavarj neki? nem megmondta világosan, hogy ha nem segítesz menj el mert nem tud így dolgozni?
-Ne mondd ezt... -Zei zokogott.
-Hol vannak?
-Nem tudom. - Zei befordult a pláza egyik folyosójára, de a párt nem látta. - Nem tudom.
-Keresd meg! - Szergej hangja a telefonon át is tele volt fenyegetéssel. Zei reszketett a félelemtől. - Ez a legkevesebb. Utánna kotródj el a picsába innen. Sokkal több forog kockán mint a ti kis románcotok.
-Kérlek...- Zei zokogott. - Kérlek...
A telefon elkezdett búgni, ahogy Szergej letette. Zei nekidőlt a falnak a lift mellett és igyekezett összeszedni magát. Próbálta felidézni Szergej tanította óvintézkedéseket. Az elméje annyira becsukódott a pániktól, hogy még a saját fiai gondolataihoz sem fért volna hozzá, nem hogy egy plázában megtaláljon két potens varázslót. Rányomta a fülét a fémfalra. A liftek duruzsoltak. A fémcsikorgásból és kábelsurrogásból lassan elősuttogtak a hangok. Zei beharapta az ajkát és engedte leesni a táskáját a válláról a földre.