Aki bújt, aki nem

Az emberek, mintha maguk sem hinnék, vagy abban reménykednének, hogy ha lassabban mennek felébrednek egyszer, lassan vonszolták magukat az utcában. Egyesével mentek, jó méternyire egymás után. Tim nem ismert fel senkit közülük. Megbűvölve állt az ablak előtt és nézte a lassú vonulást. Volt neki is késztetése lemenni és velük tartani. De az apjának megígérte, hogy megvárja. Betört egy patikába és elhozott egy csomó inzulint neki.A zöldséges szétvert bódéjánál találkoztak össze. az apja szemei tiszták voltak és élesek mint a penge. Nem lépett közel hozzá, csak előrehajolt.
-Menj haza és ki ne tedd a lábad. Mindegy mi történik, te maradj ott. Még szerzek pár dolgot aztán én is hazamegyek.
Lassan tagoltan mondta ezeket, mintha kisgyerekhez beszélne.
-Szereztem inzulint. - mondta Tim halkan, mintha nem is hallotta volna az apját. - Sokat.
Az apja bólintott és elindult a kínai étterem mellett, egy szó nélkül. El sem köszönt tőle.
Tim állt az ablak előtt és nézte a vonulást. Sokkal később észrevette Miss Angelit, az általános iskolai tanárnőjét. majd pedig két évfolyamtársát is. Az apja nem jött.
Beesteledett és az emberek megfogyatkoztak. Azok a furcsa járművek sem bukkantak elő. Csak az öreg Paropoulos kutyája Pippo, kezdett nyüszíteni. Tim leosont a másodikra és bekopogott hozzájuk. a kutya elkezdte kaparni az ajtót belülről és még jobban nyüszített. az 5 pontos biztonsági ajtó bevehetetlennek bizonyult. Tim beszélt kicsit a kutyához, aztán elszorult a torka. Pippo is abbahagyta a nyüszítést és ugatni kezdett. Tim végiggondolta, hogy mászhatna be a kutyáért az ablakon át, d cseppet sem érezte magát elég ügyesnek a mutatványhoz. Végül úgy döntött, hogy majd apa kitalál valamit. Visszament a lakásba. Villany már nem volt napok óta, a lövöldözések és fosztogatások is alábbhagytak. Tim titokban már reménykedett a a káosz végében. Valójában fogalmuk sem volt, hogy mi történik. Volt aki űrlényeknek tartotta azokat a gépeket. Voltak akik nagyszabású összeesküvést véltek látni. Mások népességcsökkentő hadmozdulatra gondoltak, és igen, voltak akik vagy az oroszok vagy a kínaiak támadásának vélték az egészet.
Reggel aztán megijedt a magánytól. Reggel apa még mindig nem ért haza és Tim kezdett pánikba esni. Igaz, hogy 19 éves volt, de sosem kellett igazán komoly dolgokat megoldania, ahogy a barátai többségének sem. Várta az apját, türelmetlenül, bolyongva a lakásban, az ablak előtt ácsorogva, a konyhaszéken kuporogva, kéztördelve, sírva és reszketve várta, hogy hazajöjjön.
Újra beesteledett. Az utca kihalt volt. Pippo hangját sem lehetett már hallani.Napközben, hogy elfoglalja magát összeállította a csomagokat. Szépen összepakolta az élelmiszereket amiket sikerült felhalmozniuk az elmúlt pár napban. Összepakolta a ruháit és a legkedvesebb könyveit. Kicsit forgatta a kezében a díszdobozos matrix dvd-t aztán visszatette a polcra.A kamrában végignézte a tárgyakat. Az izzókat és üres befőttesüvegeket, felbontatlan mosogatószivacsokat és ragasztószalagokat is. Aztán a kalapácsért nyúlt és a legvaskosabb csillagcsavarhúzóért. Zsebre dugta a felvágott lassan barnuló végét és lement Pippoért a másodikra.
A kalapács és a vésőként használható csavarhúzó aztán elég is volt. akkora zajjal járt ez a kihalt ház és a néptelen utca némaságában, hogy Tim minden ütés után fülelt egy kicsit, hogy nem figyelt e fel valaki rá. Vájt egy rést az ajtóba. amint az ujja átkerült a kis lyukon Pippo hálásan nyalogatni kezdte.
-Jól van, Pippo, kihozlak innen. Nyugi...- duruzsolt a kutyának, aztán tovább marcangolta az ajtót.
Késő éjszaka volt mikor meglátta az ablakból a fényeket. Valahol távol nagy tüzek égtek és ezek a furcsa robotok járták az utcákat. A motorok megállva egy-egy ház előtt kigöngyölték a kereküket, mintha csak összetekeredett kígyó lett volna és olyan stabil lábnak használták, mint egy macska. Ugrottak és másztak vele. Tim tarkóján felállt a szőr. Elhátrált az ablaktól és a bejárati ajtó mellett lógó kulcsokhoz rohant. Aztán felkapott annyi cuccot amennyit csak bírt és elindult a tető felé.
Kissrác korában feljárkáltak párszor a tetőre. az apja vett neki egy távcsövet és azzal nézelődtek. aztán vett egy másikat, amihez állvány is volt, azzal a csillagokat nézték. nyáron, hálózsákban heverésztek odafenn és álmodoztak űrhajózásról és csillagokról. Tim akkor 9 éves volt.
Pippo jött vele, hangját nem lehetett hallani. A tetőre nyíló vasajtó szépen be volt zárva. Odafenn a kis tető alatt minden úgy volt, ahogy régen. Az a láda is ott volt még és az ő öreg matracuk is, amit nagy küzdelemmel vittek fel. Tim a matracot behúzta a szélvédett sarokba, a holmikat pedig feltornyozta mellette. Pippo elfeküdt a matracon. Egy pillanatra összenéztek Timmel.
-Nyugi, haver. Mindjárt jövök.
Felhordott mindent amit ért. Alig kapott levegőt a nagy rohanásban. Az utolsó kör előtt kinézett az utcára még egyszer. A nap ugyan felkelt már de az eget a sűrű sötétszürke felhők uralták aznap is. Az egyik motor vagy mi éppen a szemközti ház negyedik emeletéről nézett ki. Mellette egy nő kalimpált. Úgy nézett ki, mint aki saját magával harcol. Úgy mozgott, mint aki ki akar szedni valamit a fejéből. A nő elkezdett sikitozni. A robot kinyitotta a teraszajtót és kilépett rajta. Motorszerű teste alatt a finom mozdulatokra képes végtagjai most egyáltalán nem tűntek keréknek.A nő kiszáguldott a robot mellett a teraszra és levetette magát. Tim tekintete követte. Akkor vette észre a házak előtt heverő tetemeket. Döbbenten nézett vissza a teraszra. A robot Timet nézte, Tim meg őt, aztán Tim visszahátrált a szoba mélyére.
-Ó bazd meg!  - sikoltotta, majd lemerevedve állt a szoba közepén. Érezte ahogy a pánik körbenyalja a tudatát, de ő nem akarta átadni magát neki. Berohant a szobájába és a szekrény háta mögül előhúzta azt a karton figurát ami a 18 születésnapján a vendégeket fogadta helyette. Életnagyságú papírfigura volt, amit az egyik nyaraláskor készült fotójából nagyítottak. Óvatosan odaállította az ablak elé, aztán felrohant a tetőre.
Pippo befúrta magát a matrac alá. Tim pedig megragadta a cuccokat és felpakolta a ládára állva a tetőkijárat kis bódéjának tetejére. Végül ő maga is felmászott. A matracot a ládát és a nyüszögő Pippot ott hagyta.
-Pippo! Fekszik!
A kutya még mélyebbre fúrta magát a matrac alá. halk sípolásán kívül újra teljes volt a csend.