Keisha beindította a liftet és leszáguldott vele az alagsori parkolóba. A kocsiba ülve aztán ellazult kicsit, míg a corrus suhant vele. Felidézte a találkozást anyával és beleborzongott. Hatake ott volt és elszökött. Keiasha tudta, hogy ezek után már nem időzhet idefenn sokáig Hatake, illetve a démon aki ezt a Keishanak annyira kedves porhüvelyt viseli.
Hosszan éltek együtt. Minden esetre sokkal hosszabban, mint az szerencsés lett volna. Kisded játékai, amiket kezdetben oly nagy izgalommal játszott Hatakéval később művészetté nemesültek. De neki is kijutott a felfedezésekből. Míg Hatake megismerte az emberi biológiát Kesha a lélek működését tanulmányozta. Játszótársaik hol vértől hol ondótól hol könnyektől ragacsosan töltötték el náluk hátralevő idejüket. Keishaból kamaszlányból halálosan profi domina lett, aki több, mint műkedvelő szadista és kevesebb mint a poklokból felszállt magas rangú démon, Hatake.
Végül a játék eldurvult és Hatake mosolyogva kivette a kezéből a nyúzókést. Mellkasán csíkokban lógott a hús, szeme üres gödre élettelenül meredt rá.
-Készen állsz. - mondta vért köpve a szája - készen állsz, hogy eluralkodj és magadhoz öleld a szeretőidet.
-Te vagy a szeretőm. - letette a kést és benyúlt a vértől síkos szemgödörbe. - Te kellesz, senki más. - suttogta és megbűvölten nyalta le a vért az ujjáról.
-Menj el. Elkészültél. - mondta Hatake és felállt. Vérmocskos teste Keisha fölé magasodott. - Hatalmat akartál és ismeretet. Most már mindent tudsz ami érdekel. Tudod hogy milyen vékony a határ kín és gyönyör között, tudod meddig mehetsz el egy emberrel, amíg még nem hal bele, tudod hogy tégy különbséget a lények között és ismered a világ rendezőelveit. - Hatake törött kezével letakarta a szemét miközben beszélt. - Menj, indulj.
-Veled akarok maradni. - Keisha tekintete kitisztult és felállt Hatakéval szemben.
-Tudom. - mosolyodott el a férfi és elvette a szeme helye elől a kezét. - Akkor viszont bevégzem veled ami az én tervem. - hangja lemélyült szeme helyéből lassan előkúszott a sötétség.
-Mi ez? Mit csinálsz? - kezdett hátrálni előle Keisha.
-Ő az akinek neveltelek. Akivel egyé válva te leszel a tökéletes lény. hangja a hallható tartomány alsó szegmensébe mélyült. Keisha orra elkezdett vérezni és rémülten hátrált a hálószoba falához. Hatake előre lépett és kinyitotta a száját. A száj felnyílt, túl bármilyen emberi álkapcson és visszafordulva kifordította Hatake fejét. A férfi helyét átvette a sötétség.
A corrus megállt és bevárta a cattusokat. A kíséret sercegő kattogó zümmögéssel vette körbe őket. A raktárterület felett a daru mint valami égre mutató kéz, benne pálca ami a raktárra és a megsemmisült hangárra mutat. Keisha kiszállt a corrusból és belépett az árnyékörvénybe. Ismerős terep volt ez. Keisha emberi lelke annyira távol volt és annyira félt, hogy már semmiben nem akadályozta őt.
Ó igen, és ebbe a városba, ahol Keisha, meg a démon ex-pasija tesz-vesz, na ide kell majd visszamennünk. Már érzem a berzenkedést, mennyire boldogok is leszünk újra látni őket. Meg kis barátaikat, persze. Mivel fogunk lőni rájuk?! Addig még ki kellene találnunk, hogyan és mivel is tudunk hatni rájuk.
VálaszTörlésSzép, hidegrázós poszt, külön tetszik, hogy nem emberi entitásokat is milyen szépségesen formálsz meg, és kezeled embertelen érzelmeiket/motivációikat. Csak a karakter retteg :)
én nem szeretnék művésszé válni, csak kurvára hatékonnyá, amikor megkíséreljük elküldeni őt oda, ahová való.
VálaszTörlésJajj. "Keisha emberi lelke annyira távol volt és annyira félt, hogy már semmiben nem akadályozta őt." Van egy bizarr késztetésem, hogy hozzuk vissza Keisha emberi lelkét, hisz eszerint megvan neki még.
VálaszTörlés"hozzuk vissza Keisha emberi lelkét" - ja, azután símogassuk meg, majd csendben küldjük el a köv. körre, hátha akkor a b oldala, - ami most Anyának engedelmeskedik odalentről - is összecsuklana... Támogatnám, bár nem hangzik egyszerűnek. Szép terv, ért valaki a lelkekhez, vagy csak szopogassuk az ujjunkat, hátha ott lapul ez is a sok tudás közt? :)
VálaszTörlés