Meanwhile

Szinte minden sejtje külön fájt. Lassan borult rá az eszmélés tüzes valósága és ezernyi tűvel döfött az idegrendszerébe. A lába, a háta a karja, de még a torka is hasogatóan vagy maróan vagy szúrósan de fájt. Szergej felnyögött valahol az ébredés és az álom határán. Álmában Neil régi lakásában feküdt a konyhakövön. Zei húst sütött, a fiúk még kicsik voltak. Mark ráült Szergejre, Zei noszogatta, hogy ugyan keljen már fel a konyhakőről. Nem illik más konyhájában haldokolni. Szergej káromkodott, aztán magához tért.
A műtő tiszta volt. A betuszkolt ágyak szorosan egymás mellett álltak. Éppen csak annyi hely maradt közöttük, hogy oldalazva mellé lehessen férni. Liza feküdt a szomszéd ágyon. Szemben Leeto kuporgott nagyon karikás szemekkel és egy brutális zúzódással a bal arcán. Fájós mosolykezdemény jelent meg a vonásai között mikor észrevette Szergejt.
-Jobban van, uram?
-Igen. - hallotta Szergej a saját rekedt, reszelős hangját. - Kösz.
-Á. Na milyen? - lépett Gem a látóterébe. Hanghordozása gúnyos volt, így Szergej elekzdte keresni a gúnyolódás okát. Végignézett magán és döbbenten vette észre, hogy a bal karja fekete. Mit fekete? valaki másé lehetett eddig. Egymás mellé emelte a két kezét.
-Csak semmi rasszimus! - nevetett Gem.
-Benetton. - Szergejből elmúltak a gondolatok. A helyüket érzések tömege töltötte fel. Ijedtség, hála, fájdalom, büszkeség, zavar, undor, élni akarás.
-Köszönöm. Igazán szép munka. - mondta aztán kimérten majd elkezdett vakarózni. Arca fintorba torzult. - Nagyon viszket a lábam is. - kidugta a katonai pokróc alól a lábát és újra ledöbbent. - Ez sem az enyém volt.
-Na ne finnyáskodjon annyira. Örüljön, hogy nem az eredeti tervet vittük véghez. Akkor kutyalába lenne.
Szergej megvakarta ott ahol a lába valaki más lábszárába olvadt.
-Igazán szép munka.
-Köszönjük. - vigyorgott tovább Gem. - az egyik heréjét is kicseréltem.

-------------------------------------------------------------------------

Keisha megérezte a felé tapogatózó tudatot. Ott kaparászott körülötte, mint szoba sarkában matató kisegér. Keisha megízlelte a morál és tartás kicsiny akaratát és hagyta hadd follyon belé ez a világító jóság.
A férfi tudata tekeregve hívogatta. Az erő azonban nem az övé volt. Keisha azonnal megérezte a világformáló hatalmakat az érintésben. A férfi valamit nem jól csinált, valami balul sülhetett el és az erők, az eonok, vagy a paradigmák urai úgy döntöttek Keisha lesz a büntetés.
-Óh, hát legyen. - sóhajtott a nő és átvette az uralmat a férfi teste felett.
Komolyan felszerelt tágas műtőben állt. Előtte Rozsin feküdt, várban úszva, levágott végtagokkal. Mellette egy nő állt és valami ősi elvadult nyelven gajdolt. A szomszéd ágyon megbomlott elméjű szőke nő dobolt a kezeivel, üveges tekintete a lábára szegeződött.
-Emlékszel mivel kentem be a cipőm? - szakadt fel az első érthető mondat a nőből, miközben Rozsin lábait varrogatta össze gyors de stabil tempóban.
-Nem. - vetette oda neki a férfi testét, száját használva Kesiha.
A férfi erős volt. A test mint egy rugó várt, hogy kipattanhasson. Acélos izmok, ruganyos test, aminek minden rezdülését a gazdája jól ismeri. A testet körbeszőtte valami mágia. Ott tekeredtek a sejtjei körül. Keisha úgy ízlelte meg a férfi testét, mint valami egzotikus gyümölcsöt.
a mellette varró nő ekkor beleszúrta a tűt Rozsin combjába, mintha valami tűpárna lenne, odafordult a Keishat bújtató testhez és egy gyors, határozott mozdulattal beleütötte annak arcát a térdébe. Keishat annyira felkészületlenül érte a nő szenvtelen arccal végrehajtott támadása, hogy semmi ellenállást nem bírt tanúsítani. és az ájulással leszálló öntudatlanságból már a saját testében tért magához.
Elernyedt izmokkal kucorgott a magas támlájú fotelben és vágyakozva idézte fel magában a férfi testérzetét.

-------------------------------------------------------------------------

Hatake úr letette az aktatáskáját a torony tövébe, aztán kibújt a ballonkabátjából. Az eső kis patakokban csurgott végig a ruhája alatt. A kabátot ráterítette a táskára és ujjait összeérintve lelket idézett a kezei közé. A lelket betuszkolta a kabát alá és olyan pecsétekkel kötötte oda, melyek nem tartoztak a fizikai világhoz. aztán leoldotta anyagi formáját és szétfolyt az esővel a murva között. A víz szertevitte, bejárta vele a völgyet. Nem maradt zug, amit ne ismert volna meg. Látta Ravent is az ablakpárkányon kuporogni, ahogy látta Connort is ahogy a széles üres placc közepére húzza a kempingszéket a napernyővel, és leül. Az éjszaka mélységes sötétjében világított Connor szeme fehérje és szitkokkal megnyíló szájából elővillanó fogai.
A csomag azonban nem volt közel. Raven úgy dugta el, hogy hiába jött el Hatake a világ legközelebb eső pontjára érte, az még innen is nagyon nagyon messze volt.
Közelebb folyt Connorhoz. Ott bugyogott a lábai körül a felcsapó esőben. A napernyő alatt a szárazratörölt kempingszéken Connor lassan lehiggadt. Behúnyt szemei alatt a szemgolyólya lassan megállt. Kezéből a csúzli az ölébe csúszott. Hatake érezte a feltornyosuló akaratokat Connor körül.
Ha lett volna teste megvonta volna a vállát és azt gondolta volna, hogy ő aztán ráér. Így beleoldódva az esőbe azonban megszűnt az idő és megszűnt a tér. Csak a cél volt világos és az oda vezető út, ami sajnos Connoron keresztül vezetett.