2010. december 9., csütörtök

Menekültek

Josh hátranyúlt a gitárért. Úgy tervezték, hogy Melissa vezet a Roth farmtól egészen a park bejáratáig. Fel voltak rá készülve, hogy útközben kordonokkal fogják megakasztani a forgalmat és arra is jól felkészültek mivel fizetnek majd az áthaladásért. Josh elhozta a puskát is az apja házából. Mire leértek már nem volt ott senki. Melissa szép volt. Hosszú haját begyűrte a vászonkalap alá. A régi coca cola-s polója volt rajta, amit két réteg hosszú ujjú pólóra húzott fel. A dereka körül legyűrve még  mindig ott volt Josh bélelt kabátja. A szürke ég esőt ígért, immár napok óta. A teherautó rendesen meg volt rakva magokkal, konzervvel, ruhával és szöggel. Josh 25 kiló szöget hozott el a fészerből. Melissa kinevette, de azért felrakták persze.
Melissa olyan szép volt a volán mögött, mint az esküvői fotójukon. Josh bele feletkezett a nő arcélébe ami szürke ég előtt csodálatosan kirajzolódott. aztán gondolt egyet és a következő megállónál elővette a gitárt a tokból.

-Csak nem fogsz énekelni út közben, josh? - Melissa teljesen ledöbbent.
-Négy év házasság sem volt elég, hogy kiismerj? - vigyorgott Josh.
-Negyvennégy sem lesz elég.

Visszaültek és Josh be is hangolta az öreg hangszert. Elpengetett pár dalt, aztán eszébe jutott egy nyár Petersonéknál. A kert végében a hintaágyban pusmogtak a lányok. Ők pedig a tornác korlátján ültek. Machósan fogták a sörösdobozokat. Majd szét estek olyan lazák voltak, csak hogy imponáljanak a lányoknak, és hogy menőbbek legyenek egymásnál. Ger sokkal magasabb volt, de olyan sovány, mint egy botsáska. Úgy is csúfolta a bátyja. Josh irígykedett, hogy bátyja van. Neki két húga volt. De akkor az is jól jött, hiszen miattuk jött át Petersonékhoz Melissa a szomszédból. Josh rajongott Melissáért. Akkor jött ki a Green, és Josh arról álmodozott, hogy elénekli Melissanak a You are the everythinget, mondjuk a suli menzáján, egy szál gitárral, ahogy kell. És a srácok ismernék és azonnal tudnák mikor kell vokálozni, és Melissa oda lenne meg vissza. Aztán Petersonéknál a harmadik hétvégén már egészen jól megvoltak és a gimi után el is vette Melissat, anélkül, hogy a lány valaha hallotta volna tőle azt a dalt.
Misss Howard szerint ez már a végítélet, és igyekezzenek gyorsan túl lenni a dolgon. Ők össze is csomagoltak, hogy felmenjenek a nemzeti park fölötti tanyára. Oda talán nem mennek el ezek a gyilkos népek.
Melissa ott volt a vészjósló ég előtt és Josh izzadó tenyérrel úgy érezte ez még kell. Az a dal még hiányzik és bele is kezdett.
Melissa szélesen elmosolyodott és ott énekelte a vokált ahol kellett. Az út lassan kanyargott fel a lankás hegyoldalakon. A növényzet hol sűrűsödött hol kaszálókká, szántókká laposodott. A házak zöme vagy kiégett vagy bedeszkázott volt. Josh pengetett és egészen fellelkesült a daltól.
Aztán felbukkant a kanyarban mögöttük egy robotautó és két robotmotoros. Melissa beharapta az ajkát és kicsit gyorsított.
-Nyugi. Megtöltöttem a puskát, ha le akarnak szorítani lelövöm őket.
Melissa nem válaszolt. A robotok egyre közeledtek. A két motoros kivágott és leelőzte őket. Olyan sebesen, cikázva, könnyedén, hogy Josh mindkét lövése célt tévesztett. Az autóforma elrobogott mellettük, egy darabon együtt haladva, hogy Melissa is jól láthassa, hogy nem ül senki a gépben. Aztán felgyorsult és messze elporzott előttük a kacskaringós hegyi úton.
Jó egy kilométer múlva vették észre, hogy ég a rakományuk. Locsolgatták ugyan gitártokkal, zacskókkal, ahogy tudták, de a cucc pár perc alatt leégett. A teherautó üzemképes maradt ugyan, de nem volt miből új életet kezdeni.
Melissa toporzékolt. Káromolta éppolyan hévvel Istent, Obamát és az ördögöt. Fröcsögött és zokogott felváltva. Josh csak ült a kilométerkövön és pengette a gitárt. Ha nem pengetett akkor is ott zúgot a fejében a vokál. 




(Sometimes I feel like I can't even sing (say, say, the light)
I'm very scared for this world
I'm very scared for me (say, say, the light)
Eviscerate your memory
Here's a scene
You're in the back seat laying down (say, say, the light)
The windows wrap around
To sound of the travel and the engine (say, say, the light)
All you hear is time stand still in travel
And feel such peace and absolute
The stillness still that doesn't end
But slowly drifts into sleep
The stars are the greatest thing you've ever seen
And they're there for you
For you alone you are the everything

I think about this world a lot and I cry (say, say, the light)
And I've seen the films and the eyes
But I'm in this kitchen (say, say, the light)
Everything is beautiful
And she is so beautiful (say, say, the light)
She is so young and old
I look at her and I see the beauty (say, say, the light)
Of the light of music
The voices talking somewhere in the house
Late spring and you're drifting off to sleep
With your teeth in your mouth
You are here with me
You are here with me
You have been here and you are everything

Sometimes I feel like I can't even sing (say, say, the light)
I'm very scared for this world
I'm very scared for me (say, say, the light)
Eviscerate your memory
Here's a scene
You're in the back seat laying down (say, say, the light)
The windows wrap around
To sound of the travel and the engine (say, say, the light)
All you hear is time stand still in travel
And feel such peace and absolute
The stillness still that doesn't end
But slowly drifts into sleep
The greatest thing you've ever seen
And they're there for you
For you alone you are the everything
For you alone you are the everything )




5 megjegyzés:

  1. ó istenem, a szép nő, a szép dal, a szép hangulat, már várom a drámai, szép halált... és nem. mintha lenne nekik pszichológia lapfokuk, vagy csak szórakoznak?
    fröcsög és káromolja - Obamát?! ezen viszont szénné röhögöm magam :D

    VálaszTörlés
  2. Hát jah. Van nekik minden ami egy rendes démonnak kell a jólvégzett munkához. :) Nagyon szeretem ezt a dalt. Főleg azóta mióta tudom, hogy a nagymamája emlékére írta. (sleep with your teeth in your mouth) :D

    VálaszTörlés
  3. Hát-hát :)) Nagyon köszönjük. Olyan íze van, hogy csak na. Pont azért, mert nincs drámai halál. Pont azért, mert az apokalipszis közepén is emberi és "hétköznapi" Menekülés, pánik, csendes, halk szeretet. Fű. :))

    VálaszTörlés
  4. Mert ha szép halál lenne, amit a szép pár betűzhetne a fényképalbum utolsó lapjára: ezek voltunk. De így marad a nélkülözés, az éhenhalás, vagy erőszakos vég, a kivetkőzés önmagukból, utolsó perceikben a világ és egymás meggyűlölése. Ez az igazán démoni: még keserítsünk rajtuk egyet.

    VálaszTörlés