2010. december 9., csütörtök

Raven


Nagyjából bármit tehetek
nagyjából bármi lehetek
csak a fagy a lábamban
csak a vér az agyamban
áll ellent nekem.

Kopár csúcsokon járok
kopár utakon mászok
erőtlen testemmel
erőtlen lelkemmel
kapaszkodok feléd.

Felettem keringnek mind
alattam nyüzsögnek mind
határvonaladon
mi ketten állunk csak.

3 megjegyzés:

  1. Ettől megint összeszorult a szivem: tényleg van a fickóban valami nagyon határon egyensúlyozós - telitalálat ez a vers. Szomorú lesz, ha a másik oldalra billen. Nagyon azt érzem, addig kell kényeztetni míg tartanak a "boldog békeidők": ki tudja, ki vagy mi lesz azután. Vagy lesz-e azután.
    Csak így egymás közt: iszonyú nehéz lehet neki. Más simán összeroppanna lényeginek tartott vonásai elvesztése után.

    VálaszTörlés
  2. Hm. Azt hiszem, valahogy mindannyian a magunk, személyre szabott határvonalain állunk éppen. Feszítjük a húrjainkat, és csak remélhetjük, hogy nem elpattanunk, hanem tovább élünk (amíg lehet). Szép és nagyon nehéz.

    VálaszTörlés
  3. rettentő titkos nevem (OpTimi) miatt a "mi ketten" ragadta meg a szemem! azaz nincs egyedül, legalább. ettől függetlenül átérzem, h nem dőlt még el Raven sorsa, sőt. nagyon drukkolok neki.

    olyan a vers, mint egy régi típusú fohász, főleg a középső része. tetszik benne ez a régies íz!

    VálaszTörlés