Régi ismerősök

Szergej aprólékosan és többször is elolvasta az alig két oldalnyi szigorúan szövegezett anyagot a köldökpontokról és a fókuszokról. Tény elég kevéske lapult a sorok között, sokkal inkább voltak ezek teóriák és feltételezések, de Szergej ennek is örült, mert láthatóan valakik hosszasan elmélkedtek már ezen, tehát neki nem kell. Miután elolvasta hanyatt dőlt az ágyon és elképzelte a kis akciójukat Kansas szinte közepén, démonoktól és rovarlényektől nagy érdeklődéssel övezve. Aztán eszébe jutott dr. Fosse alakja amint az orosz katonákból szemezget a gyengélkedőn. Ahogy nem kell egy szót sem szóljon máris legendák nőttek köré. Aztán évekkel később Kuvaitban is felbukkant, pedig ott Szergej csak pár hónapot volt. Pont annyit sikerült ott töltsön, hogy megutálja a sivatagot és meghallgassa az összes rémtörténetet, és megkefélte a tábor minden kurváját, aztán visszament Ukrajnába inkább zsoldosnak. Kuvaitban sokaknak már Dr. Fosse volt a végső remény. Amikor kimentek volt mindig egy két arc akik megkérték a bajtársukat vagy a cimborájukat, hogy ha elesnének ajálják a doktor figyelmébe. Az a hír járta akkoriban, hogy feltámasztja a haldoklókat, hogy gépeket, terminátor szerű katonákat tud építeni az életképtelenné sérültekből. Szergej emlékezett a repülőstisztre aki a haverja lett a második héten. Emlékezett az arcára miközben elmesélte, hogy ki kellett vigye a dokit a pontra hogy megvizsgálhassa és kiválassza a haldoklókból a neki tetszőket, a többit pedig vihette a gyengélkedőre. Többnyire azokat vitte el akik könyörögtek. A pilóta megesküdött rá, hogy látta az egyik ilyen összefércelt arcot Fosse saját alakulatában hónapokkal később. Az a tag szedte a dokinak a hullákat aki maga is hulla volt pár hónappal korábban. a pilóta teljesen elszörnyedt, hiszen az az ember egy összetrancsírozott roncs volt mikor elvitték. Amikor visszatért, már érzelemmentes, tökéletes katona volt. Meg sem ismerte egykori társait.

Szergej körbenézett a műtőben majd megnézte a karját.
-Gem! - kiáltott ki a folyosóra ahonnan hallotta a nő hangját. Gem besántikált és nekitámaszkodott Leeto ágyának.
-Mit üvöltözik? Tán fáj valamije?
-Ki műtött engem?
-Hát ki műtötte volna? Én meg Leeto meg Liz. De ők nemigen nyúltak a hab testéhez csak koncentráltak, hogy nehogy mellé szúrjam a tűt.
Szergej nem bírta vigyorgás nélkül Gem stílusát.
-Szóval a doki nem nyúlt hozzám?
-Nem igazán. Kintről figyelgette mit csinálunk, meg azzal a csúnya készülékkel lefilmezte. - mutatott a kisablak felé Gem.
-Aha. Köszi.
-Szívesen. Jöjjön egyen egy kis űrhajós kaját. Jobb ha mielőbb megszokja a gyomra. - a mondat végét elröhögte ő is. Szergej lemászott az ágyról.
-Kié a lábam?
-A magáé, ne vicceljen. - röhögött tovább Gem. - azt csinál vele amit akar, de ajánlom, hogy becsülje meg, mert nem kap másikat.
Szergej megállt és Gem felé fordult.
-Ha igaz amit hallottam róla ez a doki terminátorokat épített haldokló katonákból. Kié volt a lábam?
Gem arcáról leolvadt a mosoly.
-Ő vágta le valakiről odakint, de nem tudom melyik elesett katonáé volt eredetileg.
-Értem. Oké. - Szergej elindult kifelé kezében még mindig ott szorongatta a doki jelentését a köldökpontokról. Kiment a katonáknak létrehozott pihenőbe. Azok ücsörögtek és kártyáztak. Mikor Szergej odaért Julia felpattant és tisztelgett.
-Parancsnok.
-Köszönöm. Pihenj. - vakkantotta Szergej. Érezte ahogy mögötte megjelenik Leeto és Liz is. - Tartok egy rövid eligazítást a feladatunkról. Mindenki itt van?
-Nem, uram. a raktáros és a srác pakolnak még.
-Szóljon nekik.
-Igenis. - a katona elsietett. Szergej átfutotta még egyszer a lapokat és tudomást sem vett a karját félszegen méregető katonákról. Mikor a raktáros és a fiú is megérkezett végignézett rajtuk újra. Úgy tervezte hogy elmondja a helyzetet és eléjük tárja a lehetőségeiket. Fosse azt mondta önkéntes alapon ad mellé katonákat. De arról nem beszélt, hogy mikor és ki választja ki őket, így, olvasva a jelentést úgy döntött nincs mire várjanak.
Végignézett a társaságon és megakadt a szeme a raktárossal utolsóként érkezett fiatalemberen. Azt az arcot akkor is megismerné, ha csupán lenyúzott bőrét dobnák elé. A vonások megváltoztak kissé de kétségtelenül ugyanaz a srác volt. Szergejt megütötte a szemekből áradó hidegség. Elakadt a szava, elakadt a lélegzete is egy pillanatra. Emlékezett rá, ahogy játszott időnként a srácokkal. Emlékezett rá, hogy míg Seal inkább magánakciókba fogott Mark mindig segítséget hívott, szövetségeket épített. Most ott állt ez a srác, akivel utoljára a Londoni lakás előtti lépcsőn ülve beszélt sok évvel ezelőtt az egyetmi jelentkezésekről, most itt állt előtte hidegen és ellenségesen, mintha sosem tartoztak volna egy családhoz.
-Mark? - buggyant elő belőle a hitetlenség. - Jesszusom de megnőttél!
-Összekever valakivel uram. Elnézést.
-Dehogy keverlek. - gondolta Szergej. Nézte a srácot még egy pillanatig aztán kiálltott egy pihenjt és visszamasírozott a műtőbe. a pihenőszobában csend maradt utánna, csak Dr. Fosse léptei hallatszottak ahogy előrejött az irodájából a műtőbe.
-Beszélhetünk?
-A legjobbkor. - sóhajtott Szergej.