Maria-Luisa

Pedro szerint Maria-Luisa az ördög öreganyja, Maria-Luisa szerint pedig Pedro egy kis szarzsák, úgyhogy ezzel rendben is vannak. Maria-Luisa nemrég kiszorult a középső szobából; ott most Juliana lakik a pereputtyával, Miguellel, Joséval, Pedroval és Juanitával. A négy gyerek legalább három apától van, és Maria-Luisa gondoskodott róla, hogy a pöcsfurkászok távol maradjanak otthonától. Minden eszközt bevetett, kicsit sem volt rest. Kezdve a súrolószerrel a kávéban, folytatva a rajszögekkel a küszöbön, végezve a nagyszombati Júdás-égetéskor az egyik bábu kibélelésével a borotvából és a mosdókagylóból összeszedett szőrszálakkal. Annyiban, mondjuk, igaza van Pedronak, hogy Maria-Luisa nem alszik sokat. Egyszerűen nem bír nyugtot, ha el is dől a kanapén, magától felriad, ok sem kell hozzá. Olyankor feketekávét főz, és szája sarkában az elmaradhatatlan Santa Clara szivarral kiül a sámlin a folyosóra, bámulni odalent az udvar tátongó száját. Ilyenkor elcseveg az Atyával, Jézussal, és még az Ördögnek is vet néhány szót, hangulatától függően elnézőt, vagy korholót. Aztán visszamegy a szobába, derékig érő mákhaját a fejére tűzi és elsétál a valaha volt konzervgyárba. Régen előfordult, hogy neki kellett felrugdosnia az éjszakás ügyeletest, de a nyikhajok hamar megtanulták, hogy Maria-Luisa keze, de főleg kemény talpú papucsba bújtatott retkes lába hamar eljár. Aztán beül a telefonok mögé, beizzítja az ócska számítógépet és rágyújt egy újabb Santa Clarára.

Maria-Luisa ismeri az egész várost. Na jó, ez így nem pontos: ismeri azokat, akik csomagot küldenek, vagy csomagot kapnak. Vagyis mindenkit. Maria-Luisának minden csomag: a bírósági idézés, a virágcsokor, a papírdobozba csomagolt házi sütemény és az LCD tévé is. Az egyszervolt preparált lófejre sem mondott nemet; annyit kötött ki csak, hogy semmiféle lé ne csurdogáljon belőle. Pontosan tudja, hogy ki, kinek, miért és mit küld, mert ami nem derül ki a rendelésleadásból, az kiderül a célszemély reakciójából, vagy a futárok szavajárásából, arckifejezéséből. Maria-Luisa ért az arcokhoz, és a gesztusokban megbúvó üzenetekhez. Pontosan tudja, melyik lány menstruál, melyiket dugták meg az éjjel istenesen és melyiket nem; melyik srác szívott a buliban, melyiknek görcsöl rendszeresen a lába, és melyik lazsálja el hegymenetet. Keresztnévről ismeri a legutolsó semmirekellőt is, a rendszergazdát, a postai küldöncöt és a takarítót. Tévedés persze azt gondolni, hogy Maria-Luisa a barátja lenne bárkinek. Ő a hely kisöpörhetetlen központja, a megkerülhetetlen őserő, akiről senki nem tudja, hogyan került a Speedhez, mert mindenki úgy emlékszik, hogy mikor idejött, Maria-Luisa már itt volt. A tulajdonos is. Senki nem hagyhatja figyelmen kívül Maria-Luisát; virágos, fénylő szoknyáit, sárga körmeit és áporodott nikotinszagát, ő pedig rosszkedvű kötelességtudattal veszi ezt tudomásul.