Szomorú nők virággal 1.

Zei elsétált a Morondieri's-be. Leült a kedvenc asztalukhoz. A négy felöl átjáróház sajátos keverék érzéseket keltett benne ezúttal is. Csomópont volt ez a hely, nagy átmenőforgalommal, rengeteg kényelmes székkel és nyugággyal, a magas házak keltette szűk, sikátorérzéssel és a sarokzugok adta biztonságérzettel. Minden lakás iroda volt már az ő idejükben is, így esténként senkit nem zavart a kürtőben felverődő hangzavar. Zei leült a kedvenc asztalukhoz a hosszú pohárral amit a mentás csokoládélikőrhöz kapott. Képtelen volt leszokni a koktélokról. az asztal olyan volt, mint mindig. Enyhén kopott de jó állapotú strandasztal. Nehéz fa bútor amit tengeri szelek sem borítanak fel. Zei nézte a tömeget és teljesen belelazult abba a fura szöveg nélküli zenébe ami itt mindig szólt. Mintha egyetlen hosszú szám lenne az összes alkalom amikor itt ült. Mintha ugyanaz a szám szólna. Behunyta a szemét és hagyta hogy elsodorják az érzések, intuíciók, gondolatok és emlékek. Az első randijuk is itt volt és később Szergej is itt találta Miát. Emlékezett a frissen festett fal szagéra. Azóta persze le is kopott és újra is vakolták a helyet többször. A bukszusok kicsik voltak, a pult csinos és fényes deszkájú. A bokrok felmásztak a  falakra, és az ablakpárkányokról lekúszó növényekkel keveredtek. Ahogy sűrűsödött az este úgy növekedett a zaj. Beindult a dj és az emberek igyekeztek a zene állandó pumpálását túlharsogva szólni egymáshoz. Zei szem lehúnyva ült a csokilikőrjével. Háta a saroknak, mellette egy kúszónövény indult, másik oldalán egy szórólaptartó állvány volt. Biztos fedett zug ahonnan kilátni, de be nem nagyon. Annyira ellazult a langyos kora őszi estében, hogy egyszer csak úgy találta magát, kiáradva a tulajdon elméjéből, ahogy Mia magyarázta neki. A személyek verte gondolati hullámok magával ragadták, és dobálták mint valami rongybabát. Szergejt vette észre először, ahogy megállt az egyik melegítőoszlopnál és a rácshoz nyomva meggyújtotta a cigarettáját. Aztán a negyediken egy nyitott ablakban kuporgó alakot vett észre, aki fentről tartotta várakozva szemmel a Morodien's közönségét. Róla a szemközti átjáróra pattant ahol egy párocska közeledett. A férfinek sakálszeme volt, a nőnek őz lépte. Zei belegyönyörödött a kecsességébe. A srác a szomszéd asztalnál felpattant és a pulthoz lépett. Úgy csinált mintha ismerné a lányokat akik ott áltak, de a mozdulat álca volt csupán. A lányoknak tetszett a srác, de nem ismerték. Zei szive kihagyott egy ütést. A szeme felpattant, keze ráfogott a koktélospohárra.
Bármiből lehet fegyver.
A sakálszemü benézett a baloldali átjáróba és megállt. A nőt szembefordított a sikátorral és vigyorogva üdvözölt egy férfit aki addig az újságos üzlet előtt válogatott a lapok közül. A sikátor egyik oldalon teljes hosszában kihasználó újságos üzlet előtti állványon sorakozó ingyenes kiadványok szintén jó álcának tűntek. Zei felnézett a kuporgó alak irányába. A srác levetett magát és zuhant a sakálszemü és őzléptű felé. Szergej pisztolyt rántott és az újságos előtt ácsorgóra fogta. A sakálszemü megperdült, a srác ráesett.
Zei pislogott egyet.
A srác már nem volt ott. Az őzléptü nő sem. Szergej az újságosnál döbbenten álló öltönyöst nézte. Az meg a sakálszemüt. A srác a pultnál letette a sört amit az egyik lánynak vett és elindult a sakál felé. Az mély levegőt vett és elindult a jobboldali kijárat felé.  Zei becsukta a szemét és mélyeket lélegzett.
Szergej.
A morajlás olyan volt mint máskor. A felébredettek nem estek egymásnak, csak a zuhanó fickó rántotta valahova el a nőt.
Csak.
Felnézett újra. Sokkal magasabban a tetőtérben kinyílt egy ablak és egy hatalmas csokor vörös rózsa hullott Zei mellé a sarokba.
Felvette és az ölébe fogta. Reszketett a rémülettől. A sréác a pulttól futva távozott a sakálszemű után, Szergej is eltünt az ellenkező kijáraton, és nem állt már az öltönyös sem az újságosnál.
-Jézusom. - suttogta Zei a rózsáknak. - Mi a fenét keresek én itt?