Akció

Nem nagyon volt mit tenni. Szergejjel beültek a kocsiba. Zei reszketett. Szergej intett neki, hogy másszon inkább hátra. Előtúrt a csomagtartóból egy plédet és egy párnát. Dohos volt mindkettő, de Zeit cseppet sem érdekelte. Bekucorodott a hátsó ülésre és úgy betakarózott, hogy még a haja sem látszott ki. Szegej elkezdett komótos tempóban autózni a városban. Az egyenletes tempó és a kocsi megnyugtató duruzsolása elringatta Zeiben az elsődleges pánikot. Felidézte magában Neilt újra és újra, nehogy elveszítse a hajszálfinom kapcsolatot vele.

A raktár, ahova vitték egy gumis és egy kábelraktár között volt, az északi dűlőút mellett, még a városban. Szergejnek csak egy-egy szót szólt előre.Nem várt és nem is kapott választ. Mikor Neilt elkábította a nő és a földszinten hagyta a Mc Donalds melletti mosdóban Zei vissza akart menni érte. Szergej nélkül nem mert. Mire Szergej odaért Neilt már behajtogatták egy konténerbe és kitolták a Mc Donalds hátsó kijáratához a többi hulladék mellé. Egy perc sem telt bele és Neil egy furgonban volt és száguldott a raktár felé.
-Ne félj. - érezte a megnyugtató bizsergést Zei.
-Szergejjel megyünk már érted.
-Ne csináljatok vaktában semmit. Meg akarom tudni mit csinálnak.
Zei nem akart vitatkozni. Kapaszkodott Neil tudatába, mint kisgyerek az apja kezébe.
A raktár hátsó utcájában álltak meg, sokkal feljebb. Szergej lesétált a szörppalackozóig, ami a raktárt hátulról határolta. Intett Zeinek, hogy maradjon nyugton és ő vissza is bújt a takaró alá. Minden csendes volt, csak Neil vérében indult meg valami lüktetés és Zei reszketett az adrenalintól. Nem szólt a férfihoz, nem akarta megzavarni. Érezte a gondolatait, pontosan és alaposan, de a nagy részét nem tudta a magáévá tenni. Olyan szálakat olyan összefüggéseket használt fel Neil a túlélésre amikről Zeinek fogalma sem volt. Olyan volt ezidő alatt neil fejében figyelnie, mintha a tudományos kísérleteihez készült gyors jegyzeteket olvasná. Egy hangot sem értett belőlük.
Aztán a kábítás erősebb lett és Zeinek komolyan kellett koncentrálnia, hogy nehogy elveszítse Neilt. A kapcsolat köztük annyira elhalványult, hogy csak egy apró pont volt Neil, valahol a tudata peremén.
Zei felült. Kiseperte az arcába hulló hajat és kiszállt a kocsiból. Hátra ment és feltépte a csomagtartót. Szergej kocsijában természetesen rengeteg egymással össze nem illő tárgy volt. Zei elkezdte módszeresen feltérképezni a készleteket. Horgászbottól a hógömbön át a pillanatragasztóig, Kinder tojások, vízforraló és üres füzetek, labdák és balettcipő, bukósisak és latexkesztyű is előkerült a rengeteg holmi között.
-Szergej, kérlek, kell legyen nálad... - és már le is csapott a hosszúkás papírdobozra. Lecsapta a csomagtartót és visszamászott a kocsiba. A szivargyújtóval meggyújtotta az egész csomagot egyszerre és a biztonsági öv csattjai közé állította a klzifék fölé a csokornyi füstölőt. Aztán visszavackolt és várt. Neil a tudata peremén sikoltozott a fájdalomtól.

Zei elmerült az édeskést füstben. Nehezen lélegzett, de ez ismerős, megkönnyebüléshez hasonló boldogsággal járta át. Olyan régen szívott már cigit, vagy vízipipát, hogy ezt a brutális adag füstölőt is drogként üdvözölte becsapott szervezete. Zei szégyenkezett az elnyomott függőségén. Hajlamos volt azt gondolni, hogy már túl van ezen. Sosem lesz túl ezen - gondolta és kinyúlt Neil felé.
Neil elméje vergődött a testi ingerek csapásai alatt. Zei körbezárta óvatosan, hálóépítésre használva fel Neil felszínes idegpályáit. Aztán valami nem úgy működött és Neil elájult. Zei felült és sírt. Tudta, hogy ő rontott el valamit. Egyszerűen érezte, hogy a tudása is kevés, a rutinja ez ügyben semmit nem segített, és a kreativitása annyival szegényebb Szergejénél, hogy legszívesebben kikiabálna az éjszakába az ukránért.
Visszahanyatlott és megpróbálta megnyugtatni Neilt aki valamiféle tudathasadt állapotban feküdt valahol a raktár egyik alsó szintjén.
-Véletlenül kikapcsolatm az agyad egy szektorát és nem tudom visszakapcsolni. - próbálta tárgyilagosan tájékoztatni Neilt a pusztításról. Neil tudatának egyik része konstatálta és nyugodtan figyelte tovább ahogy a másik kínok között fetreng. Zei reszketett és sírt.
-Mit csináljak? - kérdezte a hideg tudatot.
-Figyelj és maradj készenlétben. Ha levágod a fájdalomról észrevesznek.
Neilt befektették valami tartályba és rákötöttek csöveket. Az anyagcseréjét annyira felgyorsították, hogy folyamatos táplálás mellett folyamatosan üríteni volt kénytelen. Zei vinnyogott, Neil hideg énje úgy figyelte a kínlódó másikat mint egy tudós a vonagló bogarat a nagyító alatt.
-Nem bírja már sokáig. - mondta a hideg tudat és rámutatott egy elektródára Neil szegycsontja felett.
Zei neil idegpályáit használva feltérképezte a pont érzetét. Valóban volt ott egy elektróda de nem jelet vett róla, hanem leszívott valamiféle energiát Belóle.
-Nem tudom mi ez. - vallotta be kétségbe esve Zei.
-Akkor kapcsolt le a testem, a többit elintézem.
-Nem csináltam ilyet még...
-Vedd magadhoz a tudatom. Érted? Vidd innen, ne zavarjon a nyafogásával.
-Fáj, azért ilyen. A fájadlomtól...
-Ez csak egy test, Zei. Csináld amit mondtam.
Zei nem akarta és biztos volt benne, hogy nem is tudja megcsinálni. Hanyatt fordult a hátsóülésen és átölelte magát. azt képzelte, hogy Neil öleli. Felidézte az ízét, az illatát, a tenyere melegét. Aztán elkezdte hivogatni.
A fájdalom reflektoraitól az ő hívásának derengő kis gyertyalángja egyáltalán nem látszódott, de Neil annyira kereste a kivezető utat a fájdalomból, hogy átsiklott zei fejébe újra.
A hűvös tudat elégedetten vette birtokba a testet és szőtt valami furcsa hálót köré. Zei ekkor vette észre, hogy a szerv amit leválasztott Neilről, már fizikailag sincs meg. Neil szemét kioperálták már a testéből. A hűvös én egy ponton visszatért Zeihez.
-Itt vagy még?
-Itt.
-Most elmerülök ebben, de ha kint leszünk mielőtt visszaadsz a testemnek, keress meg. Nélkülem nem fog menni.
Zei tudatában Neil emocionális elméje rezzenetlenül nyugodott. Ha Zei nem érzete volna a kétségbeesett megérkezését nem tudná megtalálni.

Szergej visszaért és beszélt, de Zei nem értette a szavait. a saját testéhez sem nagyon talált utat, úgyhogy Szergej egyszer csak hátrafordult és megsimította Zei nedves homlokát.
-Nyugi kislány. Remélem oké vagy. Nem tudom mi a jobb, de itt nem maradhatunk.
Zei próbált valami jelet adni. Aztán eszébe jutott az a régi jel. Elengedte a teste maradékát is és a feje oldalt billent, a szája elnyílt. Szergej szavait nem értette, de azt tudta, hogy a bunker védettségére szüksége lesz.
Amint Szergej előrefordult és beindította a motort Zei megérezte valami mélyebb, valami ősibb éhség tapogatózását. Mintha valaki más félelme  áradt volna szét az ereiben.A füstölőszag még mindig áthatolt minden gondolatán, és megtartotta őt a fizikai testérzete közelében. A bunkerbe érve Szergej finoman letette őt az ablak melletti ágyra. A szavait nem hallotta és azt sem tudta volna megmondani, hogy van e alatta vagy rajta ágynemű. A világ lasssan kikopott és a helyét betöltötte a Neil fagyott és élettelen asztál lénye és a saját félelme.

A test és a tudatok úgy vannak egymással mint egy gumiszál végeire kötött kövek. Ha eléggé eltávolítjuk őket, egymáshoz vonzódva megmutatják az utat a másikhoz. ha túlhúzzuk elszakadnak örökre. Zei tudata ott keringett a bunker falai között. amint a fiatalok visszatértek Zeiben megjelentek a félelmeik és a fájdalmaik. Érezte a testüket és vette a gondolataikat. Aztán zei észrevette a sajátja mellett fekvő testet. Alig karnyújtásnyira a szomszédos ágyon feküdt Neil teste. zei nem talált hozzá utat, hiszen az amivel kapcsolatba szokott lépni nála volt, éppoly megközelíthetetlen mozdulatlanságban, mint a teste a teste mellett.
Döbbenten vette észre, hogy a saját teste is zárt lett számára. Miközben a többiek minden apró rezzenéséről tudott. Mindenről. A múltjukról éppúgy mint a jelenjükről. Sírbni szeretett volna, kiáltozni, átkozódni és imádkozni. De nem volt hozzá teste.
aztán bejött a srác. Neil testőre és kemény tojásokat pucolt és csillagfűszert helyezett a tojásokva és finom vonalakban paradicsom szószzal rajzolt a hátukra érhálózatot. Aztán levette Neil szeméről a kötést és a tojásokat bedugta a szemgödrébe. Zei visszavonult, lezárta az érzékeit.
Aztán arra figyelt fel újra, hogy bejött Szergej és leült közéjük egy székre. Zed akkor már nem volt ott. Szergej az egyik kezét Zei homlokára tette olyan finoman mint egy lepke szárny érintése, a másik kezét Neil arcára, lekötözött lassan épülő szemeire tette. Zeiben megébredt az alvó és keresni kezte a másik felét. Zei megkönyebbülten eresztette ki az állatias éppen eszmélő Neilt, vissza a saját testébe.
Aztán felkelt a nap és Zei ráeszmélt, hogy Szergej pontosan úgy időzítette, hogy napfelkelte legyen, mikor Neilt visszavezetik a testébe. Nehogy ezen múljon.