Szűz hóban gyalogolt a tó felé. A határ olyan fehér volt mint az ég. A kettő között a tó vékony grafitszürke csíkja vont határt. Minden lépés egy kínszenvedés volt. Tüdejébe az ezer tű mart lélegzetről lélegzetre. A lábai rogyadoztak. A kezét már nem érezte a kesztyűben. A fagy körbeülte a száját és alakot öltött a lélegzete párájában. A tó nem közeledett. Ő megállt és igyekezett lélegzethez jutni.
Ne állj meg.
Leszegett fejjel igyekezett újabb lépéseket tenni a mély hóban. Pár lépés után a hó vastagsága csökkent. A lépések továbbra is emberfeletti elszántságot követeltek, de legalább nem mély hóban ment. A hóból lassan kis fekete sárnyomok villantak elő. Kis fekete sárcafatok, mintha valami odafröcskölte volna őket. Szabályos távolságban. Nem is sárcseppek voltak, hanem kis kövek. Lassan haladt, de a fáradtságtól nem tudott fókuszálni a fekete foltokra.
Fekete kövek a vékony hóban. Nem is hó hanem valami simább dolog. Papír? Fehér márványban kis fekete kövek? Hallotta a lélegzetét. Fehér kövek és fekete kövek. Szögletesek. A tó szürke sávja a távolban megvastagodott és formát nyert.A fagy nem enyhült. Tovább bámulta a lépteit övező köveket. Síma fényes felületük volt. Úttá álltak össze. Egy hosszú út a tóig. Egyforma fekete és fehér kövekkel kirakva. A tó nem volt tó többé. Acélszürke foltja megmozdult.
Ajtó alján acéllemez.
Folyosó.
Folyosó valahova.
Ajtó.
Behunyta a szemét.
hideg, hó és tó, fehér és fekete, grafitszürke láthatár
VálaszTörlésvagy mindez valójában színes, és mondjuk egy megsebesült, hűlő testből ritmusosan lecseppenő vér hagy sötét foltot valami folyosókövön
és az ajtó, a folyosó valahova, ebben az állapotban akár a túlvilágra is vezethet...
ismét nagyon hangulatos, és ismét teljesen visszakövethetetlen, kivel történik mi - mindkettő cél volt, tudom :)
Ha minden jól megy hétfőn kiderül. :)
VálaszTörlésHipnotikus bejegyzés. Már-már képzőművészet, szavakból.
VálaszTörlés