Jókor rossz helyen

Lassan pirkadt. Egészen lassan. Olyan lassan, hogy addigra négyszer körbejárta a telepet. annyira lassan, hogy a megnyúlt árnyékok mellé odaállhatott elnézegetni miként húzza őket rövidebbre az idő. Olyankor valami nagyon tűhegyű filccel be is tudta volna rajzolni az erővonalakat. De csak azokon a nagyon hosszú reggeleken. Az összes többi gyorsan kelős, hörpintve kávézós és tovarohanós volt. Akkoriban még volt munkahelye. Akkoriban még klasszikus értelemben véve volt élete is. Volt csaja - majdnem felesége - volt két fia, egy autója és sok könyve. Aztán elkezdődött a hajtóvadászat.
A pap nyitotta a sort, aki egy misén felállt a glóriásra faragott székéből, miközben a kántor énekelt. Leintette az öreget, előrelépett és az emberek feje felett Neilre nézett. Keményen összeszorította a száját majd rámutatott.
-Te! Istentől elrugaszkodott korcs teremtmény! Te! Azonnal távozz isten házából!
Pontosan emlékezett arra a misére. na nem a pap szavaira. Nem is a dalokra. Sokkal inkább a rászegeződő földöntúli figyelemre. A tarkóján felállt a szőr, és bár igen magas volt mindig is, próbált kicsi és jelentéktelen lenni. Amikor már lucskosra izzadta a legjobb ingét lassan, mint aki maga is fél attól amit talál hátrafordult. Olyan lassan, hogy ha nézi is valaki bőven legyen ideje másra nézni. Mindenre fel volt készülve, de ami a templomkapu redőinek takarásában leselkedett, arra nem. Tudós volt. Olyasmiket keresett és talált amiket fizikával, kémiával lehet bizonyítani. De az a valami, ott az árnyékokban semmi effélére nem hasonlított. Szívta magába a színes üvegablakokon bekacskaringózó fényeket. Mintha lett volna lába, mintha előrelépett volna. Neil pislogott. Eltátott száján valami imaféle próbált előtörni, de levegőt nem lehelt. Végül a lény elindult felé. A fényeket magába húzta. Neil halálra váltan felállt, hogy állva fogadhassa ezt az iszonyatot. Ahogy felállt a lény is kinyújtózott. Alig volt köztük két méter. Neil a kezében tartott Bibliára pillantott és felcsapta középen. Hangja elveszett a templom hatalmas terében ahogy elkezdte olvasni a Zsoltárok könyvét. Nem hitt benne hogy isten a sorokban lakozik, de valami fénnyel telit kellett tegyen, hiszen biztos volt benne, hogy valami nem e világit lát.
Mindamellett ismét csak vétkeztek. és nem hittek csodatetteinek.
Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.
Ha pusztították őket hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.
A kántor énekelt, Letisha zavartan pillantott fel rá, majd elkapta a zakója szélét és idegesen kezdte visszahúzni, hogy üljön le. Neil a szörnyetegre nézett, az pedig elrugaszkodott. Neil a feje elé kapta a karját és felkiáltott.
-NE!
A szájából nem hang jött, hanem fény és a bestia eltűnt. Neil megborzongott és gyorsan visszazöttyent a padba. Ekkor állt fel a pap.

Ezzel kezdődött. Ettől a ponttól mindenben képes volt valami mást látni. Sokáig nem nézett a templom felé, hanem a pszichológusokat gazdagította. De mikor a munkahelyén is olyan jelenségeket tapasztalt, amelyeket sem bizonyítani sem láthatóvá tenni nem volt képes másoknak, elbizonytalanodott. Szedett szereket, amik eltompították, más szerektől migrénrohamai lettek, megint más szerektől dührohamokat kapott. Végül Letisha elköltözött, majd 17 hónap múlva autóbalesetben meghalt. A fiúkat Neil anyjához kerültek, hogy nevelje ő addig, míg Neil jobban nem lesz.
Sosem lett valójában jobban. Volt egy hajnal, amikor kint mászkált a házak között és figyelte a betörőket és kurvákat. Figyelte a behajtókat és a hajléktalanokat. Nem volt már meg a melója, nem volt lakása, se autója már. Volt még egy kis pénze a számláján, de leginkább menhelyeken és szükségszállásokon élt. Aztán egy napon valahogy kitisztult minden. A maradék pénzéből vette egy öltözet jó ruhát és elment abba a bárba, aminek a konyhai maradékán élt előtte napokig. Alig egy óra múlva ott állt egy pisztoly veszélyesebbik végén és el kellett dönteni, hogy meghal e vagy sem.
Hátul voltak, a konyha és a wc-k között. Valami köd ereszkedett le rá, mikor meglátta ezt a nőt. Emlékeztetett valakire, de nem rémlett neki kire is. Hatalmas szája volt. Nem volt szép az arca, de gyakorlatilag minden gömbölyűség úgy állt rajta, ahogy Neil szerette. csak az a nagy száj, az nem illett a képbe. Azért meggyőzte magát, hogy remek lesz az utolsó éjszakát vele tölteni. Meg is egyeztek az árban. Aztán odajött az a faszi és el akarta vinni a nőt.
-Mit képzelsz, tacskó? - förmedt a fickóra.
-Elviszem Zeit Mosesnek, te pedig örülsz mert nem lövöm szét a farkad. Világos? -és elővillantotta a pisztolyt
-Nem. Kell ez a ribanc. Két óra, aztán viheted tőlem ahova akarod. - mondta. A fickó felhorkant és megfogta a nő karját, hogy magával húzza a bár belsejébe.
-Már várja Moses, márpedig nem szeret várni.
Neil lassan csóválta a fejét és nekinyomta a fickót a falnak. Az pisztolyt rántott. Neil szeme összeszűkült, ahogy ismét feltódult benne az adrenalin. Túl sokat ivott és túl töményet, hogy észnél legyen.
- Egy szaros játékpisztollyal akarsz rám ijeszteni? - mutatott a fegyverre. - Különben is, ki a faszom az a Moses?
-Nem beszélj vissza. Majd holnap veled leszek, ok? - a csaj be volt majrézva. Neil érezte az emelkedő adrenalint benne. Megcsörrent a fickó mobilja. Neil szíve hatalmasat dobbant.
-Igen uram. De, csak más is akarja ma. Igen uram. - mondta fa hangon a fickó és meghúzta a ravaszt. Neil érezte ahogy a töltény felgyűri a valóságot. Szinte látta ahogy feloldódik egy másik valóságban. A fickókezében a fegyverből erős vízsugár tört elő.
-Mi a fasz?
 Neil kihasználva a fickó zavarát bemosott egy iszonyatosat neki. A pisztoly elrepült, a nő pedig azonnal felvette. Neil rázogatta az öklét. Aztán gondolt egy merészet. Kivette a fegyvert a nő kezéből és lábon lőtte a pasast.
-Mondd meg Mosesnek, hogy ne vitatkozzon velem. - azzal karon fogta a reszketve topogó kurvát és elindult vele a Morten's felé.
-Ki a fasz vagy te? - hörgött a fickó.
-Connor. Mond meg neki, hogy Connor nem szereti, ha más dugja a nőjét.
Beállt a nővel a sikátorba és nekidőltek a falnak. Neilben alábbhagyott az adrenalinlöket és elkezdett reszketni. A nő szemlátomást nyugodtabb volt. Szembefordult Neillel.
-Mire volt ez jó?
-Nekem nincs több napom.
-Hát ezek után ez biztos.
Dühösen toppantott. A sikátor másik végén kirajzottak Moses emberei az utcára. Neil leguggolt, hogy ne látsszon. A kurva is lekushadt. A szemeteskonténer mellett felállt egy fehér fickó. Szőrös volt és nagyon koszos. Az arca hófehér volt, szemei eszelősen kitágulva.
-Ki vagy te? - kérdezte oroszos akcentussal?
-Kushadj! - Morrant rá Neil, de nem elég gyorsan. Moses két gorillája elindult feléjük a sikátorban. A csöves visszasüppedt a zsákok közé. Neil felemelte a pisztolyt.
-Nem látnak. - suttogta a nő.
A csöves úgy kelt fel, mint egy árnyék. hangtalanul és halálosan. Belépett a két gorilla mögé, miután azok elhaladtak előtte és abban a pillanatban mikor észrevették a konténer mögött kuporgó kettőt lecsapott. Neil döbbente nézte ahogy három mozdulattal kivégezte a két testőrt. Aztán a csöves odaállt újra elé. Neil felállt.
-Ki vagy te?
A csöves tekintete kitisztult.
-Én kérdeztem előbb.
A hajnal ami ezután jött, élete leghosszabb hajnala volt. Az új élete első aktív napja és a hajtóvadászat kezdete. Szergejjel megérkeztek a démonok és a próféciák. Visszakapta a fiait is, ahogy egy időre a labort is, Leisha helyett Zeivel élt. Időnként, pár hetente, úgy szedte fel az utcán, mintha akkor látná először. Minden olyan volt a felszínen, mintha újra normális életet élne. Meló közben, után és néha helyette is járta a világot, az országot vagy a várost és természetfeletti, vagy szellemvilágból áttüremkedett lényeket irtott. Képességeit fejlesztette Szergejjel és próbálta elkapni a legnagyobb démont, Hatake Koutát. Hatake úr pedig a legnagyobb élvezettel játszott velük, mint macska az egérrel. Gondosan ügyelt rá, nehogy elkapja őket, bár szerzett pár gyógyíthatatlan sebet a testüknek, és üvöltve riadós rémálmot a lelküknek.
Mégsem az ő ténykedései rázták szét a csapatot, hanem a próféciák. Szergej nem hitt bennük. Zei pedig nem akart. Három végigharcolt év után, egy tízfős képzett csapattal a hátuk mögött végül mégis végigüvöltöztek egy hétvégét. Hajnalban Szergej és Zei is elcuccolt a lakásból. Egy hét múlva Zei Londonba repült a fiúkkal. Szergej hazament Ukrajnába. Londonig együtt mentek. Neilre ráköszönt ismét a hajnal. Lement az utcára és megállapította, hogy szokatlanul lassan pirkad. Egészen lassan. Olyan lassan, hogy mire felkelt a nap ő négyszer körbejárta a telepet. Annyira lassan, hogy a megnyúlt árnyékok mellé odaállhatott elnézegetni miként húzza őket rövidebbre az idő. Addig se kelljen másra figyelnie. hatake úr kémje, a madárszárnyakkal bíró félvér fiú szinte hangtalanul ereszkedett az ablakpárkányra. Onnan leste az utca közepén ácsorgó szomorú nagyon magas feketét.