Szépséged túlragyog a halálon.
Némán vöröslik a távol,
mikor megérkezel.
Házak térdepelnek lábad elé.
Italod méz, ételed a sűrű éj.
Ajkad megnyíló véres torok.
Csókod elől nem hátrálhatok.
Királynő vagy, erő és hatalom.
Minden szavad szomjazva falom,
mikor megérkezel.
Hősök és angyalok teteme szőnyeged,
imádó szívünk ételed
mikor távozol.
Sárga föld és sárga vizek maradtak
lelketlen testvéreim lassan haladnak
tested testünkhöz ért, így lettünk egyek
begyógyíthatatlan súlyos sebek
a világ tetemén.
A világ tetemén.
A világ tetemén...
Ööö... izé, most már biztos, hogy rosszat fogok álmodni. Ezek a látomások a jeles szövegírónak sem eshetnek igazán jól, úgy értem, mire elérünk hozzá, kicsit megviselt lehet. Már ha elérünk valaha hozzá, és nem előz meg valamelyik másik csapat. Mert akkor marad a sírvers műfaja, és szedhetjük bármilyen rímbe.
VálaszTörlésNekem ez a darab Keishát idézi, de (remélhetőleg) nem mostani hatókörében, hanem látóhatár-szorozva-bolygóközi méretben. De persze lehet bárki/bármimás.:) Ettől (is) jó a dalszöveg. Gratula!
Nekem is Keisha. És nekem is hidegrázás. Durvákat ír ez a valaki, jó lenne mielőbb személyesen megismerni. Mielőtt kiégeti a nagy tudás (mondjuk az életéből, szegényt)
VálaszTörlés"imádó szívünk ételed
VálaszTörlésmikor távozol.
...
begyógyíthatatlan súlyos sebek
a világ tetemén."
Immacolata jut eszembe a Korbácsból, akit hívei Csontasszonyunknak szólítottak. vagy a Babiloni Szajha...