Mélységi mámor.
Ülök az ágyon és
távolba néz az a szem.
Fehér falakkal
kínzó savakkal
várhatsz rám idegen.
Mondtad, hogy vége
suttogom: végre
lassan gördülő csepp.
Hamvad a vége
végre elérte
az agyamat minden szer.
Nézek, nem látom
aludni vágyom
csak az álmok ne jöjjenek még.
Finom a bőröd
hosszú a körmöd
árkokat szánthatsz belém.
Fehér szobában
krómozott tálban
távolba néz az a szem.
Lassan ébred
magába réved
és nem számol velem.
Lassan indulnak
lassan fordulnak
lekésik az ünnepem.
először is, ez k jó lett. nagyon tetszik a lüktetése, nem csak a 3 sor meg a rímképlet miatt, hanem a témának is van egy visszatérő ritmusa. azt már nem is említem, h milyen hátborzongató... hú.
VálaszTörlésnagyon klassz!!
másodszor meg, tarts ki Metálpróféta drága, igyekszünk nem elkésni...
Nekem ez az első, ami valamennyire is halványan pozitív:
VálaszTörlésa műtőasztalon kábulós képek után, az az emlegetett szem a tálban (bármi is az)"nem számol velem." - Ez meg azért bíztató is lehet.
Valamiért ez most nekem Neilről, a jelenlegi elrablásáról szólnak - de boldogan beletörődöm ha tévedek és mégsem! :)
Mondjuk a "lassan indulnak" ez esetben tényleg sajnos rólunk szól :(.
nahát, mennyire más és más olvasata lehet :)
VálaszTörlésnekem a legsúlyosabb, szinte "bevégeztetett" hangulatú. Szreszkijt érzem mögötte, a fehér szobában történő kínzásokat, kivájt és végül tálba kerülő, de még ott is bámuló szemet... brrr.