Vendégbejegyzés - Gem

- Azok, azok ott még nem neked valók... - és apa nagy, csontos keze
letakart egy régi, akkurátusan megfestett illusztrációt  valami
mesebeli lényről. Indigókék alapon, sápadt szürkészölddel az arannyal
bőven cirkalmazott oldalon. Aztán az egész könyvet elhúzta előlem és
fejcsóválva becsukta. - Tudhattam volna, hogy elég ha megpróbálom
eldugni előled, rögtön érdekelni kezd, harribitxi. Most fordítom egy
részét, majd megnézheted ha nagy leszel. Persze addigra a te fejed is
ostobaságokkal lesz tele, pletykák, meg körömlakk... mert nő vagy.
- De neeem, apa...  és mi ez?
- Hmmm, ez egy szép, régi gyűjtemény az emberi butaságból... azt
hiszem az emberek szeretnek félni és ijesztgetni egymást. És szeretik,
ha mindennek van gazdája: a jó dolgokat maguknak akarják, a rosszakról
meg tudni akarják ki is tette. Ezért egyrészt erőszakosak és mohók,
másrészt kitalálnak mindenféle rémet, aki szerintük a gonosz dolgokat
csinálja.
- Halloween, apa?
- Igen, - leült az asztalhoz és az ölébe ültetett - nézd, a régieknek
minden nap halloween lehetett. Voltak rémeik a kertben a temetőben, az
erdőben. A kamrában, tükörben és az ágy alatt. Próbálták őket
távoltartani, meg persze ráuszítani a haragosaikra. Azt hitték, buta
versikékkel, kapucnis köpenyben hadonászva tudják irányítani őket.
Ebben a könyvben ilyenek is vannak, na meg egyéb praktikák, mert
végtelenül babonásak voltak. Na, ez a rész nem olyan ijesztő... ezt
megmutatom... - és kinyitotta az elején a könyvet - a boszorkányokról
szól... na, itt van: bájitalokat próbáltak főzni mindenféle moslékból.
Rettentő gusztustalan... Meg képesek voltak mindenféle praktikát
alkalmazni, csakhogy megszerezzék maguknak, akit kinéztek: pasifogónak
nem rúzs meg körömlakk volt és szempillaremegés, hanem ilyenek.
Megszerezték a legény kapcáját - az olyan volt, mint ma a zokni -
főzték egy darabig, aztán a retkes lével megöntöztek egy fát. Amire
persze rá is kötözték a kapcát. Aztán éjfélkor meztelenre vetkőzve a
átölelték azt a szegény fát, és háromszor mondták:
" Én rázom a fát, fa rázza a földet, föld rázza a vizet, víz rázza az
ördögöt, az ördög meg a legényt (itt jön a név), de rögtön hozza is!"
Hehe, ez még jobb: szintén kapcás, de viaszba mártva kellett tűzbe
dobni.  "Úgy égjen a te szíved értem, ahogy elolvad ez a viaszk itten"
Kicsit elképedtem, hogy ezt ilyen egyszerűen is lehet. Szóval nem kell
pattanástalanító, meg a nemlétező bájaimat mórikálni Matty előtt, és
még az se fontos, hogy pompomlány legyek - ami nem leszek, mert még
egy nyamvadt cigánykerék se megy. Csak némi praktika és imádni fog a
kis köcsög.
- ...és őőő... apa, ez működött?
- Dehogy működött, ne csináld már, értesz valamit abból amit mondok?!
Ez babona, Jamie! Butaság, becsapás... ördög sincs, csak a
könyvekben-filmekben. Most mit nézel így?
- Ja, semmi apa, csak érdekes... hogy milyen buták voltak... és még
mik vannak... mik azok ott hátul a könyben?
Apa lemondóan sóhajtott egyet - Ott a rémek vannak, amiket a régiek
kitaláltak. De mielőtt nekilátsz rimánkodni: nem, nem nézheted meg.
Nem akarom hogy rosszat álmodj, egyik-másik elég ijesztőre sikerült.
Na elég volt, menj aludni, késő van. - azzal becsukta a könyvet,
leeresztett a padlóra és próbált kitessékelni az ajtón.
- Apa... és a kapca helyett... zokni?
- Miről beszélsz, Jamie?
- ...ha lett volna akkor nekik, zoknit használtak volna? Tudod, a
boszorkányok...
Apa arca elsötétült, valami súlyosat készült mondani, de aztán csak
megrázta a fejét és a szobám felé mutatott
- Tatuaje, Jamie - takarodó!

És most itt, tizenhárom évvel idősebben, míg ájult férfiakat húzunk ki
gyanús vegyszerekből és a józan eszem valami kapaszkodóért könyörög,
felötlik előttem az az este. Hol vagy most, apa, hogy elmagyarázd,
nincsenek is azok a lények, amik két emelettel alattunk valami gigászi
tartályban lebegnek? Miért nem jössz, hogy bizonyítsd, csak
érzékcsalódás volt az a látvány a magától derengő indigószínű
folyadékban, a hajszálvékonynak tűnő üvegfalhoz torlódva?