Zei története

Hányszor lehet újrakezdeni?
Szergej imáiban a hála a lehetőségért, hogy máshogy csinálhatja és Neil szitkaiban a kilátástalanság egy normális életre Zeiben oltotta ki egymást. Neil elveszett szép polgári élete és Szergej véres, öldöklő múltja egyaránt a visszahozhatatlan semmibe veszett. Zei saját emlékei közé mint habarcs épült be a két férfi élete.
Az, hogy milyen rossz döntések sora, milyen komplexusok és milyen kishitűség juttatta odáig, hogy az orosz és az olasz negyed határán álló, feketék által is látogatott bárban kötött ki, mint örömlány, szinte mindegy. Narkós volt és kapcsolatfüggő. E kettő egyike is elég a lecsúszáshoz. Zei nem válogatott és hosszas kínlódott ha nem volt szer vagy ha ismét megalázta vagy rászedte egy fickó. A striciségre áhítozó faszikat nem bírta. Neki igazi erős macsó kellett. Imádta az üzletemberek keménységét, akik Moseshez jöttek, és nagyon elege volt már Mosesből.
Neil hosszan méricskélte őt, miközben elhajtott vagy négy jelentkező konkurenciát. Aztán Zei megvonta a vállát és odament ehhez a szörnyen leharcolt fejű fickóhoz. Beszéltek pár szót, de mindegy volt. Zei látta benne az erőt. Olyan volt mint egy agyonhajszolt óriás. Alig állt a lábán, de volt valami beszippantóan erős akarata a fáradtság mögött.

A sikátorban eszmélt újra, az események sodrásában csak tette ami az életben maradáshoz szükségesnek látszott. A két férfi, Szergej és Neil akkor találkozott először és akkor sercegett úgy a levegő, ahogy Zei gyerekkorában, a gimnáziumban, mikor kirúgták Dr. Motte-t, a történelemtanárt. Zei emlékeiben Dr. Motte volt az egyetlen tanár, aki nem beszélt hülyeségeket. Az öreg sosem könyvből tanított és sosem azt amit kellett volna, hivatalosan. Ő tanította nekik a testbeszéd jeleit, a bandák dinamikáját és a szájról olvasást is. Persze megtanulták Linkolnt és a rómaiakat, pár szóban. De az idő jelentős részében életben maradást tanított nekik.
Zeit Neil Dr. Mottéra emlékeztette. A kissé előrenyújtott fej járás közben, a szomorú, nagyon táskás szemei, az a humor, amivel a szakadék szélén is visszanéz.
Dr. Motte azóta meghalt és Zei nem volt sem a temetésen, sem a sírjánál.
Szergej őrült tekintetét is ismerte az aluljárók savanyú szagú párlataiból. Megkeseredett életek vad sértettségéből. Mégis, ahogy Neil beszélt vele később Zei lakásán Szergej is vissza szelídült csendes pszichopatává, mint a sintértelepen enyhülnek meg a kutyák az első tál kaja láttán.
Megetette őket. Moses emberei nem jöttek aztán, csak a többi banda igyekezett beazonosítani az új erőtényezőt az orosz és az olasz negyed határán.
Zeiben a remény bimbózott, hogy ha már ringyóként kell élnie, legalább kitartottja legyen valakinek, ne a bárkié, aki megfizeti. Neil gyengéd volt vele, babusgatóan kedves. Szergej nem nyúlt hozzá. Zei gyanította, hogy fel sem áll neki, hiába ül ott a szoba végében, miközben ő Neilt kényezteti óraszám. Időnként lement és hozott kaját, néha jöttek arcok, azok vagy pénzt hoztak vagy információt. Pár hét múlva Zei már nem tudta és nem is akarta követni, hogy ki kicsoda, és miért hoznak vastag köteg bankjegyeket. Nem akarta tudni. annyit tudott csak, hogy Neilnek lett egy állása az Angel's Cut-ban. Csapos volt déltől hatig. Persze ez csak fake állás volt, hiszen a bár az övé volt. Minden esetre arra pont jó volt, hogy a gyámügytől visszakérje a fiait.
Zei sírt csak aznap este mikor először aludtak náluk a gyerekek. Neil nem ismerte őket igazán. Mikor elkerültek tőle még csecsemők voltak, mikor visszakapta őket még csak háromévesek. Zeiben azonban feléledt valami. Elkezdte halálosan komolyan venni ezt a szerepet. Akkor jutott eszébe először az új esély, mikor először ment anyák napi ünnepre az óvodába. Neil sosem bántotta sem őt sem a fiúkat, de nem is voltak igazán közel sosem. Szergej velük élt ugyan, de tudomást sem vett róluk. Mintha ő és a fiúk valami kedves csecsebecséi lennének Neilnek. Zei meggyőződése volt, hogy azok is.
Neil és Szergej időnként mindenféle őrült játékot játszottak. Zei nem foglalkozott ezekkel, ahogy azzal sem, hogy mit néznek a tévében vagy hogy mennyi sört isznak. De néha el-elkapott valamit ezekből a párbeszédekből. Olyankor felforrósodott a levegő, csípett, mint az elektromosság. Zeinek zúgott a feje tőle, pont mint az igazgató iroda előtt ülve, mikor fültanúja volt Dr. Motte kirugásának.
Hatévesek voltak a fiúk, mikor észrevette magán a jeleket. Kezdetben azt hitte képzelődik. Aztán egy este ott aludt el a fiúk szobájában, és azt álmodta hogy velük fut le a dombról, le a háztól a kisjátszóig. Meghallotta Neil hangját a konyhából. Őt szólongatta. Kinyitotta a szemét, de a képek maradtak valahogy halványan a tudatában. Olyan volt, mintha tudna kapcsolgatni az álom és az ébrenlét között. Felállt és odahajolt a srácok fölé. Quinn álmában hátrafordult és kiabálva integetett neki.
-Zei! Zei gyere gyorsabban!
Zei nézte a fiúcskát és látta ahogy a kisimult finom arc mosolyogva tátogja a szavakat. Felegyenesedett mint egy robot. Az álom eltűnt és őt kiverte a hideg veríték. Kimasírozott a gyerekszobából a nappaliba. Neil a hálóban ágyazott éppen. Szergej horkolva aludt a kanapén. Minden úgy volt, mint máskor.
-Neil?
-Igen.... Gyere, bekapcsoltam az ágymelegítőt.
-Neil?
-Igen. - Neil meztelen alakja jelent meg a háloszóba ajtóban. -Igen?
Zei sokkja gyorsan múlt ahogy közeledett a férfihoz. Átölelte, hozzásimult. Neil két hatalmas kezébe fogta Zei arcét és a homlokát a homlokához nyomta. Szokott ilyet csinálni, otthonos mozdulat volt ez. Ilyenkor normálisan zei meg szokta csókolni és azzal el is engedi őt a férfi. de most másként történt. Zei lehúnyta a szemét és azt kívánta bárcsak ismerné ezt a férfit valóban. Neil pedig mint a víz, megnyílt előtte és ő belezunaht. neil tudata lett az övé, Neil gondolatai. Látta magát ahogy összesik, látta ahogy Neil az ágyra fekteti. Érezte a riadalmat benne, ahogy lelohadt ébredező farka Zei ájulásától. ahogy a fejéhez kap, hogy mit csináljon. Látta ahogy felrázta Szergejt és tudta, ismerte az összes érzelmet és gondolatot ami ezalatt áttcikázott a férfin.
Quinn felsírt és ez mindent megoldott. Neil felkapta a fejét, Zei pedig visszazuhant a testébe. Mire kiért a gyerekszobába zokogott. Együtt sírt egy kicsit Quinnel. Mire visszament a hálóba Szergej újra aludt, Neil pedig ott ült, kezeit az ölébe ejtve és várta őt.
-Jól vagy?
-Ühüm. - odaállt elé és a férfi fejét a simogatva húzta lassan közelebb magához. A hatalmas forró tenyerek a combjait simogatták.
-Az előbb történt valami.- nézett fel rá kutyaszemekkel Neil.
-Igen.
-Jól vagy?
-Nem tudom.
-Valahogy összekötődtünk.
-Igen...- beletúrt a férfi drótszerű hajába - benne voltam a fejedben.
Neil elmosolyodott, Zei pedig érezte mögötte az érzést és a gondolatot.
-Holnap meg kell beszéljük ezt Szergejjel.
Zei kezei kivonultak Neil haja közül.
-Miért?
-Mert tud pár okos dolgot, hogy nehogy bajod essen.
Azon a nyáron Zei megszerette Szergejt és megismerte a valódi poklokat általa. Megtanult bízni benne és megtanult hinni neki. Biztos volt benne de soha nem mondta neki, hogy Istennek nincs semmilyen terve velük. Egyszerűen Szergej tovább tanult és megtanulta ugyanannak a dolognak a másik oldalát is. Zei addigra ismerte őket, a gondolataikat az érzéseiket és a múltjukat is. Ők pedig megismerték az ő érzéseit és gondolatait és azt a mocskos, kispályás gyáva életét, amit nélkülük élt addig.

Aztán jött Mia, és elromlott minden. Mia hófehér volt, mindig parókát hordott és azt képzelte magáról, hogy titkos ügynök. Valóban csodálatosan tudott alakot váltani és nagyon ügyesen foltozta be a saját sérüléseit, de semmi közösségi szellem nem szorult belé. Imádta Szergej katonatörténeteit, amik persze sosem a boszniai háborúból valók voltak, és imádott Szergejjel versenyezni, bármiről is legyen szó.
Szergej imádta őt. Olyan hévvel szerette, hogy az egy épelméjű nőnek kibírhatatlan lett volna. Mia élvezte a féltékenykedést, a túlféltést, a dühkitöréseket ha baja esett és a végtelen gyakorlatokat amikkel védelmet próbált neki adni. Szeretkezéseik viharosak és vadak voltak. Aztán egy nap Mia teherbe esett. Hosszan kinlódott - utólag egyértelmű volt minden - hogy elhajtsa a magzatot. de az kapaszkodott és nem ment. Végül Mia egy abortuszklinikán kötött ki. Szergej pedig őrjöngött. Mikor Mia kijött a klinikáról Szergej nem volt vele. Később ugyan együtt dolgoztak még pár esetben, de Mia egyre hidegebb lett, Szegej pedig egyre szomorúbb. Zei nem ment el Mia temetésére sem. Otthon maradt és ápolta Szergejt. Neil intézte az egész temetést és ő volt ott egyedül a sírnál is. Szergej sosem kérdezte meg merre van a sír.
Akkor már nem laktak együtt. Zei Londonba költözött a fiúkkal, Szergej visszament Ukrajnába. Neilt elárasztották a próféciáknak nevezett elmehordalékok. Háziasszonyok blogjai és tinilányok naplói. Zei egyre komolyabban félt, hogy Neil agya megbomlott. Isteni végítéletről beszélt. Apokalipszisről. Démonokról és túlvilági lényekről. Zei bejárt néha Neil elméjéba és tudta, látta, hogy Neil számára ezek tényeken alapuló valóságos állítások. De ezek annyira lekötötték, hogy elillant alvilági befolyása és azzal együtt a pénze is. Elillant a békéje, ami családhoz, gyerekneveléshez kell. Szerelme Zei iránt ugyan töretlen volt, de az érzést megszokta, nem hajszolta folyton.
Zei egy nap elhatározta, hogy tud élni a két lángolótekintetű lovag nélkül, akik megmentik, mint Noé az emberiség magját. Fogta a fiúkat és elment Londonba egy átveszekedett hétvége után. meggyőződése volt, hogy képes Neil nélkül élni.

A plázában, miközben Neil egy klón Zeit ölelve suhant a földszintre a lifttel, Zeibe belemart a régi jel. Úgy tapogatott Neil elméje után, mint fuldokló kapaszkodó után. neil pedig úgy fogadta be, mint védett, meleg kuckó.
-Annyira megijedtem.
-Ne félj, csak maradj velem.
-Jó.
-Bármi van, maradj velem, jó?
-Jó.

Hányszor lehet újrakezdeni egy életet?