Jel és Pecsét

Simán ment a landolás. Mark magához vette a hátizsákot. Becsukta az üdítős dobozt és lekászálódott a gépről. Az ájult utasok még jó darabig nem tértek magukhoz, és még azután is órákba telt mire rájöttek, hogy valaki hiányzik.
Mark elkötött egy csinos sportkocsit a reptér parkolójából, miután kifosztotta az étterem fagyasztóját. Hűtőtáskát épített alufóliából és szivacsból a hűtő két rekeszébe és bepakolta a sportkocsi szűk hátsó ülésére őket. A parkoló autóiból leszívott annyi benzint amivel csordultig tölthette a kis autó tankját és megtöltött még pár kólás flakont is mielőtt rákanyarodott a 9O-es útra. Megállapította a leghatékonyabb utazósebességet és mit sem törődve az úton araszolókkal vagy kétségbeesetten integetőkkel, sem a karambolok helyszínén maradt sérültekkel, sem a hullákkal és roncsokkal tartott úti célja felé. Áthajtott a kiégett városokon, barikádok és hullahegyek között, anarchista vagy kétségbeesett feliratokkal telerótt házfalak alatt.
Kétszer szegődött a nyomába horda, de mindkétszer sikerült legyorsulnia őket. Olyankor elfehéredő ujjakkal szorította a kormányt és belapult az ülésbe.
Aztán elfogyott a benzin minden palackból és ő begördült egy üzem elhagyott parkolójába. Látta kint az autókat és biztos volt benne, hogy talál odabent embereket. A hűtődobozokban elmentett hasábburgonyák és elősütött húsok jó üzleti alapnak tűntek. Ám mikor a csarnokba lépett érzékei olyan veszélyt súgtak neki, hogy kihátrált inkább.
Árnyéka homályos folt volt a murván a csarnok sötétje előtt. Szemei nem szoktak hozzá a benti fényviszonyokhoz így automatikusan a többi érzékével kezdett tapogatózni a fenyegetés felé. A csarnok padlója gumiborítású volt ami ott kezdődött Mark lábától pár centire. A széles vasajtók zsírozottan gördültek félre mikor eltolta őket. A kutyák ott álltak a csarnokban szembe vele. Több száz rothweiler forma állat mozdulatlanul. Szemük csillant csak a félhomályban.
-Au. - suttogta Mark és lassan, észvesztően lassan, minden idegszálával kényszerítve magát a lassúságra kezdett hátrálni a kocsija felé. Hallotta ahogy néhány kutya tesz pár lépést felé és hallott valami nyikorgást a háta mögül. Hirtelen megfordult és nekiiramodott a kis portkocsinak. Kb egy kilométerre elég benzije maradt. Nem volt más választása. Bepattant és beindította a kocsit. Mikor a visszapillantóba nézett jutott eszébe, hogy akár vissza is csukhatta volna a hangár ajtaját. A gázra lépett és valamiféle deja vu lepte meg mikor meglátta, hogy a csarnokból kiáradó hatalmas kutyafalka hatlábú kutyákból áll.

Nézegette a kiterített térképet, már hosszú percek óta nézegette. Az utakon lassan fogyott a tömeg. Az irtások megtizedelte vakon menekülő autókonvojok össze-össze találkoztak a semmi közepén. Seal messziről figyelte a negyvenes családapát, ahogy a kocsi mellett hugyozó kamaszfiúra kisandít, aztán körbenéz Missouri mezői felett. Az ég szürke tömbje szemfájdítóan tompává tette a világot. A színek kifakultak a növények lankadni kezdtek. Eső nem esett.
A családapa, talán Frank odaintette a fiát, Bobot és megmutatta a térképen neki, hogy merre járnak. Bob kelletlenül megnézte majd kifakadt.
-Mindig ezt csinálod, mindig! Mi a faszért kell neked folyton külön utakon járni? Miért nem mehettünk Mirkoékkal? Miért kellett neked egyedül erre jönni? Semmi nincs itt, apa, semmi a világon csak földek és földek amiket pár hét alatt felver a gaz.
-Gondoskodnunk kell magunkról fiam! Annyiszor elmondtam már. Olyan vagy mint az anyád. Szűk látókörű és gyáva.
-Anyát hagyd ki ebből!
-Találnunk kell egy jó tanyát, aminek van saját forrása, elég termőterülete és aminek megvannak még az állatai.
-Embereket kell találnunk, apa. - szelídült le a fiú hangja - Egyedül megdöglünk, érted?
Apa komótosan összehajtogatta a térképet és felnézett a fiára.
-Nem. Az emberek nem segítenek egymásnak.
Seal elmosolyodott a fa mögött és kilesett a másik irányba. Távoli motorzúgást hallott. Nem maradt több ideje hallgatózni. Felmarkolta a hátizsákot és miközben felvette kilépett a fa mögül és jó hangosan rájuk köszönt.
Magas alakja, vérmocskos ruhája nem adott valami megnyerő megjelenést neki, nem beszélve különös anatómiájú fejéről. Hatalmas hátizsákja felmagasodott a feje mögött.
-Jó napot!
Azok ketten összenéztek és egy szó nélkül beültek a kocsiba.
-Elvinnének egy darabon? - kérdezte esdeklő hangon. Frank a gázra lépett és elhajtott. Seal arcáról leolvadt a mosoly. Belépett a fa mögé és visszadobta a zsákját az árokba. Megropogtatta a hátát. Az autó odaért ahol az imént Frank autója állt. A két motoros is mellézizzent a kocsinak. Seal nem vett levegőt és lelassította a szívverését is. A felhők alatt a szél is leállt. Seal nem lesett ki. A motorok elzümmögtek, az autó maradt. Seal ismét elmosolyodott és kilépett az útra. A jeep egy karnyújtásnyira állt és szinte dorombolt neki.