Hatake úr

Folyton úton volt. Igyekezett nem túl sok időt egyhelyben tölteni, mióta Keisha lelépett.
A nő sokkal többet tudott róla, mint azt remélte és távozása sokkal nagyobb fenyegetés volt, mint Connor működése vagy Szraszkij felbukkanása. A Téglák elindultak és a krak is ébren volt. Hatake úr homlokráncolva ült a parkban a napi sajtó egy egy példányával. Mélyen belefeletkezett a lapokba. Finom ujjaival végigsimította a címoldalakat. Szeme összeszűkült és mélyeket lélegzett. Néha a padon mellette árválkodó műanyag kávés pohárért nyúlt és aprót kortyolt a forró italból. Miután kiolvasta a maga hatékony módján a lapokat elindult a belváros felé. Egyik kezében a lapok vastag kupacát tartotta a másikban a kávét. A notebooktáska húzta  a vállát, ezzel együtt elegáns volt, mint mindíg és elég határozott fellépésű ahhoz, hogy simán besétáljon bárhova. Most a városházára készült bemenni, a testületi ülésre, amiben a szemétttelep sorsáról kellett döntenie a városatyáknak. Hatake úr úgy döntött tanácstag lesz, de miután belépett a klasszicista stílusban épült impozáns épületbe meggondolta magát. Az alpolgármester új testőre aggasztotta. Hatake úrnak jó szeme volt az ilyesmire. Most is úgy kiszúrta az új testőrt, hogy annak esélye sem volt észrevenni hatake úrat. Gyorsan elfordult a keleti lépcső felé és felment a harmadikra. Az épület főfalai elég vastagok voltak ahhoz, hogy elrejtőzzön bennük. Hatake úr utált ilyen primér eszközökkel információhoz jutni, de az új testőr annyira áthúzta a terveit, hogy nem sok ideje maradt finomkodni. A tanácstagok is elindultak már a nyugati lépcsősoron felfelé. A két titkár ismét a teakonyha előtt beszélgettek lehalkított hangon. Hatake úr a lépcső tetején állt és a telefonját nyomkodta, miközben a két titkárt figyelte a szeme sarkából. A megfelelő pillanatban , mikor biztosan nem látták a folyosó szemközti oldalához a kis beugróhoz lépett és elmerült a falban. Fizikai testét úgy szívta fel a vakolat, mint vizet a szivacs. Mire a tanácsteremben megindult a tárgyalás Hatake úr eloszlott a terem teljes belső felületén. Mindent látott és hallott. A szomszédos szobában csend volt. Sercegve vibrált egy poloska a falban, miközben halk, folyamatos sóhajtás tartott ütemet az állóórával. Hatake figyelmét elvonta a sóhajtozás. Lassan össze sűrösödött a fal másik oldalán. A kis tárgyaló üres volt. Az asztalon papírok hevertek takaros rendben, csak a szőnyegen maradt nedves folt keltette fel Hatake érdeklődését. Testet öltött és a folthoz lépett. Tisztítószer szaga, víz és valami mélyen letapadt szerves anyag. Vér. Hatake újra a falhoz lépett.
-Állj elő! - szólt az anyanyelvén.
A szobában kirajzolódó jelenet a fiatalember halála előtti utolsó pillanatot játszotta újra és újra a szoba. Az utolsó kilégzést lassította sóhajtássá. Hatake úr megtekintette a jelenetet. Megjegyezte az összes apró részletet, a nyakkendők színét, a pisztoly tipusát, a jelenlevők arcszeszét is.
-Eloldozlak. - Mondta határozottan és finom ujjaival végigcirógatta a szőnyegen a nedves foltot, mintha az valami nagytestű állat lenne.