hétköznapi esetek

A faház hideg volt. Január volt és a kandallóban nem ropogott tűz. Neil az ablak mellett ült és a függönyrésen leste az utat, ahogy az az erdőből a ház elé érkezik. Zed hátul volt, a konyhában és a hűtőnek vetett háttal a hátsó bejárati ajtón figyelt hátra a sötéten mormoló éjszakai vadonba. A csend előbb köszönt rájuk, mint remélték. A vadak megdermednek ahogy az emberek is, ha a gerincvelőjük valami ősi ösztön segítségével megmagyarázhatatlan rossz érzést kelt bennük. Neil megnyalta a száját és a szeme elé illesztette a távcsövet, aztán visszaengedte a nyakába lógni. Nem volt rá szükség. Zed alatt megnyikordult a szék, ahogy a súlypontját előre helyezte, hogy bármikor felugorhasson. A következő pillanatban megelevenedett az erdő. Millió fénypötty emelkedett és süllyedt a fák között, miközben a súlyos tölgyek és bükkök lassan adták meg magukat ennek az ismeretlen erőnek. Fűrészpor édes illata szállt be a házba és halvány rózsaszín fény. Neil félrekapta a pillantását a neszre, amit egy nagyobb csapat egér adott, miközben lélekszakadva menekültek ki a hálószoba láthatatlan repedésein. Zed felemelkedett a székről és kézbe vette a Zippo öngyújtót. A kis láng ott lengedezett a baljóslatúan zizegő éjszakában.
Nail megvárta hogy a sápadt fény és vele a kis fényes rovarok beáradjanak a házba. A szoba közepére felhalmozott rengeteg kaptár amit még Texasból hoztak idáig megtette a magáét. A kis fénypettyek belepték hersegve és zizegve. Neil lassan felállt a székről mit sem törődve a bőrébe fúródó apró fénylényekkel. Tekintete találkozott Zedével aki már a hátsó ajtónak vetette a hátát és fogcsikorgatva bár de mozdulatlanul tartotta a lángot. Neil felemete a kis öngyújtóját és mgadta a jelet amire mindketten meggyújtották a lábuk előtt induló benzincsíkot.

A ház és benne a sok kaptár lassan égett le. A méz keserű szaga elnyomta a többi szagot. A műanyag holmik fekete füstje betakarta őket. Az állatok, az erdő vadjai némán várták a csata végét. A fényló apró férgek sípolva vesztek a lángokba. A házig vezető útjukta aprószemcséssé darált fák és gyűröttre pörkölődött állati tetemek jelezték.
A sheriff csak hajnaltájt ért oda. Addigra Neil már elláta a sebeiket és Zeddel némán, lassan de megállíthatatlanul haladtak keletre. Haza.