hétköznapi esetek

-Megint egy pentagram?
-Nincs jelentősége a formának. - Neil zsebre dugott kézzel rugdosta a hamut. Kapucnija teljesen beárnyékolta az arcát. Zed futócipőben és futóruhában állt mellette. Keze már viszketett a hetek óta tartó feszültségtől.
-Mit keresünk?
-Kit.
-Kit? Na baz... - fújt egyet és csóvált. - Nem akarok Holmes-Watsonosat játszani főnök. Testőr vagyok.
-Okkké. - Neil felvett valamit a homokból és zsebredugta. - Akkor most megkeressük a mestret.
-Mestert? - Zed elvigyorodott. El sem tudta képzelni micsoda figura lehet, akit Neil mesternek hív. Beültek az autóba és elmentek a belvárosba. Beültek a legnagyobb hamburgereséhez és vártak. Neil igen bőbeszédű volt aznap. Egymás után pusztította a sajtburgereket aztána  tizedik után kiment hányni. Mikor visszajött ismét volt nála négy.
-Mi baja uram?
-Semmi. - vigyorgott az óriás. - Nagyon szeretem az ízét, de a gyomrom nem bírja az összetevőit. - mondta és beleharapott az elsőbe.
-aha. Kit várunk?
-Egy komoly üzletembert elegáns galambszürke ballonkabátban. Negyvenes, szemüveges, aktatáskás. Serviciusnak hívja magát és üzletembereknek jósol telefonon.
-Ah. Komoly.
-Az. Az elmúlt 11 hónapban 872 jóslatát ellenőriztem le. Ezek közül 419 nem követhető, 41 bejött a többi pedig folyamatban van.
-Szép.- Zed kihúzta magát és homlokráncolva bámult Neilre. - És hogyhogy még szabadlábon van?
Neil elvigyorodott valami olyan gonosz, sunyi és egyszerre predátor vigyorral, hogy Zed tarkóján felállt a szőr. - Nem sokáig.

A fickó valóban megérkezett nagyjából két óra múlva. Vett egy big mac menüt és letelepedett az egyik emeleti asztalhoz, sarokra az ablak mellé. Elővette a notebookját és hevesen gépelni kezdett. Neil fogta az utolsó körből megmaradt két szendvicsét és odaült mellé, mintegy elzárva a kijutást a fickó elöl. zed pár lépésnyire hátrább maradt és úgy csinált mintha sms-t írna. Jól hallotta a beszélgetést.
-Servicius mester?
-Hm? - a fickó meglepetten nézett fel, aztán elnyílt a szája mintha tiltakozni akarna de végül nem szólalt meg.
-Nagyon köszönöm, hogy eljött. Szeretnék pár kérdést feltenni Önnek, ha nem bánja.  - Neil alázatos volt, és amennyire telt tőle behajtogatta magát a szűk helyre. Zedet mulattatta mikor ez a hosszú ember igyekszik normál méretűnek látszani. Most is megengedett magának egy mosolyt. Neilből folyt a szó.
-Nagyon sok kérdésem lenne természetesen, de nem akarom rabolni a drága idejét és tudom, hogy biztosan nagyon sokan megkeresik és feltartják a kis csip-csup ügyeikkel. Pláne az ilyen magamfajta szerencsétlenebbek, akiket nem áldott meg az élet ilyen csodálatos képességgel, mint az öné...
-Mondja gyorsan mit akar.
-... csak ilyen egyszerű ésszel. Ja... jó. - Neil a kezeire nézett, aztán felfordította a tenyerét és a bal kezét odadugta a meglepett fickó és a hamburgere közé. - Legyen szíves megmondani mennyi idős vagyok és megöltem e valaha valakit?
Zed felnézett a mobiltelefonról. Neilt profilból látta a fickót szemből. Őt is meglepte a kérdés nem csak Servicius mestert. A férfi eltolta az elé nyújtott kezet.
-Én nem vagyok tenyérjós.
-Ó. Akkor hogyan mondja meg a dolgokat?
-Megérzem... Kérem hagyjon ebédelni.
-Honnan érzi? Melyik részével érzi?
-nem tudom. Ezt nem lehet elmesélni.
-Jó. Akkor válaszoljon a kérdésemre.
A férfi becsukta a szemét és kicsit megrázta a fejét.
-Nem látom önt. Menjen kérem.
-Ha múltat nem mond, mondjon jövőt.
-Hívjon fel munkaidőben. - vette szigorúra a hangját a jós és egy névjegyet próbált kihúzni a tárcájából. - Tessék. 25 dollár percenként.
Neil megnézte a névjegyet és a hamburgerei mellé rakta.
-Köszi. Öltem vagy ölni fogok vagy is is vagy egyik sem?
Zed látta ahogy Neil feljebb emelkedik összegörnyedtségéből. a férfi keze remegett miközben bámulta az óriást.
-Nem tudom. - Mondta lassan. A szája tátva maradt, a szemüvege ott billegett az orra hegyén. Neil elvette a férfi elől a hamburgerét. Aztán hirtelen lenyomta a fejét az asztallapra. Két golyó süvített el felettük. Mindkettő a szembenlévő oszlopba fúródott.
-Szívesen. - súgta Neil a lihegő férfi fülébe aztán lassan felengedte a szorításból. - Mit gondol? Tartozik nekem?
-Igen... khm... igen, minden bizonnyal.
-Akkor mostantól nekem dolgozik. Fogja az ebédjét és jöjjön. - felkapta a hamburgereket és elsüllyesztette a névbjegyet a zsebében. Ahogy Zed mellé lépett rávigyorgott diadalittasan.
-Zed, az úr Milan Revich, könyvtáros. Revich úr, az úr Zed Jurcek a testőröm.