Home, sweet home

A busz már önmagában egy hatalmas ajándék volt. Treton küldte, mikor igazán nagy volt a szükség, évekkel ezelőtt, de a hagyatéki eljárásba hiba csúszott és lekéste Neilt. Egy napot volt úton aztán egy garázsban pihent négy és fél évet, mint bűnügyi nyom. Neil semmit nem tehetett. Rá álított egy ügyvédet, hogy időnként kérvényezzen meg ugráljon a nevében, de nem sok haszna volt. Ám ahogy ez lenni szokott, ami nem jön időben, az késik. Neilt úgy érte az az sms mint valami mentőöv.
Ez a kis csapat, Farewell kis hirtelen nőtt csapatocskája úgy összeállt, mint annak idején ők maguk. Farewell halála, az azt bizonyító csomag, benne a kivégzésről készült felvétel bontatlanul lapult a zsákjában, térben és időben is nagyon nagyon messze.
A jelenben volt egy csapata. Már nem is emlékezett milyen várni a találkozási ponton azzal a kicsit aggódós de alapvetően mélyen bizakodó lelkiállapotban a Társakat. A futár, Leeto tünt a leg nehezebb figurának. A lányok édesek voltak, nevetgéltek, szépek voltak, üdék és rettenthetetlenek. Hogy Gemet mi hajtotta Neilnek nem volt világos, de aznap reggel, az első reggelen a buszban eldöntötte, hogy nem keresi az okokat.

Tretonnak bordélya volt. Csinos kevés lánnyal operáló, exklúzív, folyton úton lévő mobil kuplerája. Az egész egy emeletes buszban működött, ami körbe-körbe furikázott Las Vegasban. Aztán valahogy Treton elkezdett tartozni Neilnek. Akkoriban még tartoztak neki súlyos arcok. Mostanában nem termel ilyen kapcsolatok, de ha akad még tartozás valahol, elfekvőben, azt szívesen behajtja. Treton rég meghalt már. Tulajdonképpen ebben a buszban, valahol. Neil sosem kérdezte merre is, és hogyan is pontosan. Elég volt neki, hogy a busz hivatalosan is az övé lett.
Alul bársony kanapé húzódott végig az ablakok alatt. Három rúd középen, a végén bárpulttal és egy kis létrával a felső részre jutáshoz. Fent szekrények voltak, és egy kis íroda, amit Treton később átalakított egy hatalmas, négyszemélyes ággyá, a busz orrészében a vezető felett. Olyan volt az egész mint egy mobil luxusapartman. Neil bejárta és nehezen hitte el, hogy visszatérhetnek azok az idők, amikor alszik éjjel és főtt kaját eszik délben. A csapatocska Szergej edzőtáborából ugrott ki egy hosszú 48 órára amikor megérkezett a  busz. Neil pedig természetesnek vette, hogy velük fog benne lakni. A hullák amiket a padló alá rejtett hűtőcellákba gyömöszölt múló rosszullét volt csak a szemében. Apró kellemetlenség.

Az utóbbi két évben ott aludt ahol sikerült, és csak fél szemmel, érzékeit élesítve csak a biológiai szükségletnyit, 2-3 órát, gyakorlatilag félálomba. Gondosan szétválasztotta a szellemét a testétől ilyenkor. Igaz az idő furcsa hurkokat vetett, lelassult vagy eszelősen felgyorsult közben, a végén az eredmény ugyanaz a kicsit fáradt, napvégi állapot, amiben még le lehet húzni 5-6 órát. Ugyan volt egy lakás, amit lakásként is használt, de a tárgyak benne már funkciolnáltak rendesen és igazán csak azt a célt szolgálta az ottléte, hogy valami valóságos, valami normális látszatot vigyen paranormális életébe. Amíg ott töltött naponta több órát ahol azelőtt a Zeivel és a fiúkkal élt, azt gondolhatta, hogy visszatérnek még azok az idők.

A buszt át kellett festetni, ahogy Gemnek einstandolt autót is. Újabb szivességnek vertek a seggére és használták fel az utolsó kupont Mauritio Gonzalez hatalmas műhelyéhez. Neil nem akart a Raven üggyel foglalkozni, sem Liz rockbandájával. Egyik sem tünt reálisan kivitelezhetőnek. Zedet féltette Raventől, Lizt pedig a kameráktól. Nem lenne jó, ha sokan megjegyeznék az arcát. így is elég feltünő. A buszban aludtak. Ő végigvágódott fent a hatalmas ágyon és miután Gem rádobott két takarót is és jóéjszakát kívánva lement azon kapta magát, hogy elernyed. Az izmai kilazultak, hangosan sóhajtozik és remeg minden tagja. Mire Gem beállt a zuhany alá mindenki aludt a buszon rajta kívül. Neil is. Mélyen és öntudatlanul, hangosan nyitott szájjal lélegezve álomtalan muzdulatlanságban.
Reggel magától ébredt. Az első amit meglátott a busz menyezete volt. Aztán oldalt fordulva a Kashan étterem ami éjjel nappal kínálta éttermi szolgáltatásait ebben az igen népszerű autópályaparkolóban. A busz állt, pont ott állt ahol előző éjjel megálltak. Neil tudott örülni az ilyen apróságoknak is. Aztán a szervezete jelzett.
Kávé illat kanyargott fel hozzá a konyhává alakított bárpultról. Leóvatoskodott, de a szavak, mint valami gyerekből törtek fel.
-Kávé? Kávé és... és.. nahát. Rántotta?
Leült a konyhához közelebb eső kanapévégre. Hosszú karjait végigfektette a háttámlán. Lábait szinte összehajtogatta, ahogy próbálta nem útba tenni. Nézte Gemet és ahogy a rántottát készíti. nem nyúlt a kávéhoz amit odatett neki a lány. Élvezte a pillanatatot. Alvó vagy ébredező többiek, kávé és rántotta illet, zuhanyozás hangok, nyújtózkodás.
-A szíved a leggyengébb pontod, Neil.- végta pofon abban a pincében Szergej. - Ígérd meg, hogy soha, de soha többé nem dolgozol csapatban.
-Üss nagyobbat. Nem túl hihető, hogy ettől kidőltem.
-Ígérd meg.
-Dehogy ígérem. - válaszolta, majd elájult szergej utolsó ütésétől.
-De rég reggeliztem így. - mondta ki hangosan.
Gem csak rámosolygott és kiosztotta a többiek részét is. Neil nem tudott enni, csak ült ott és igyekezett annyira feloldani a torkát szorongató érzelmeket, hogy legalább a kávét megihassa.
-Költözz már el, Neil. Ez egy szellemtanya. - Szergej levett egy könyvet a nappali polcáról.
-Szellemeket idézek.
-Remek. Olyan vagy mint azok a látnokok akiket kutatsz.
-Meglehet. - bólogatott szomorúan.- De mondd meg te, nem teljesen mindegy?
-Ne golyózz be, oké.
-Majd hívlak.
Felmászott az emeletre és megkereste a mobilját. Nagy mosolyogva küldött egy sms-t Szergejnek.

Elköltöztem. Jó a kecó. Suli után nézz be.