-Hűtsd le magad Farewell! - Szreszkij halkan tette az övé mellé a másik széket. Lovaglóülésben ült rá és egészen közelhajolt Farewell füléhez. A szoba tompa fényeihez illett ez a hangoskodást kerülő tiszta direktség. Malcolm megpróbált ránézni az ukránra. Annak sötét szemei könyörtelenül fürkészták az övét. - nagyjából 15 perced van. Az pont elég a kódok leírására és egy cigire. Én a helyedben nem hagynám ki. - Szreszkij megveregette a vállát. Farewell felszisszent. Törött válla és lapockája nem sok mozgásteret engedett neki.
Az vallató kigombolta az inge nyakát és a mandzsettáját. Felhajtotta akkurátusan az ingujjakat és megropogtatta za izületeit. Majd felemelte és kinyitotta az ajtó mellett hagyott makulátlan fehér aktatáskát.
-Kettő elég lesz. - mosolygott Malcolmra és kiemelt két ampullát a táskából. Felállt és az ampullákat egy öntapadós csíkkal könnyedén Farewell széklábaihot erősítette. - nah? Készen állsz a végére?
Malcolm reszketett. Próbálta felidézni Neil tanácsait, de semmire nem emlékezett. Montana járt a fejében és a lerágott csontok Zrana cellájában. a vak lány a folyóparton és a szobája Indianapolisban még a kilencvenes évek végén, amikor kisült valami tojás a hűtőjében és a levegőberöpült az egész ház. a lakására gondolt ami a kínai piac mögé estett, egy darabban, mint valami reklámfilmben. Nem tudta most mi következik, de a törött testrészekből arra következtetett, hogy egy sima halál, túl szép befejezés lenne az ukrántól.
-Hidd el ott volt. Láttam. Ott állt az újságosnál. A holló az övé, hidd el...
-Persze. - az ukrán bólogatott és a falhoz lépett. A falba elegánsan rejtett fióksor egyik elemét kihúzta és kivett belőle két teniszlabda nagyságú tárgyat.
-Utoljára kérdezem. Mi a kód a bunkerhez?
-Sosem tudtam. - vallotta be Farewell. - nem bízott bennem eléggé soha.
-Lám milyen jól tette. - vigyorodott el Szreszkíj és visszaült a székre. A gömbök lassan mozogni kezdtek. Kitekeredtek belőlük hosszú soklábú féregfélék. Farewell amennyire tudta felhúzta a lábát. A férgek szagot fogtak és a széklábak felé indultak. Aztán a kapszulákra vetették magukat, és ahogy azok vékony fóliája felhasadt kifröccsent valami vastag habos sárga lé Farewell lábára.
Szreszkij segítette a tisztulást. Néha széjelebb nyitotta a húst, máskor kiteregette a zsigereket, hogy a kratak lényei jobban hozzáférjenek. Amikor a szoba újra fényes fehér lett a férgek újra összetekeredtek Szreszkij pedig visszatette őket a zárványba. A kratak éhes volt még, Szreszkij pedig csalódott.
úristen de undorító... szerencsétlen prof. nem állítom h nagyon szimpatikus volt, de ezt az ellenségemnek sem kívánnám.
VálaszTörlésjézusom.
Ó, igazából reméltem, hogy a prof. majd még mond hasznos dolgokat és segít a kutatásban. De ha eddig még reménykedhettünk volna, hogy az egész csak néhány múló rossz nap, vagy megtaláltuk a város összes bolondját és az évre kiszabott balszerencse-mennyiség is most sül ki valamilyen bizarr okból, akkor öröm ragyoghat fel a szívünkben: nem, itt most tényleg nagy baj van. Ha még nem tettük, kezdhetünk nagyon félni - pl. egy ilyen kínhalálnál most hirtelen kevés rosszabb jut eszembe. Egy jó azért akad: még nem tudunk a dologról... hétfőig? :)
VálaszTörlés"öröm ragyoghat fel a szívünkben"
VálaszTörlésszeretem az optimizmusodat :D
Ó, basszus. Csak hogy érezzük a törődést...khm...a tétjét a történéseknek. Brr.
VálaszTörlés