Leeto

Egészen kifordult alóla a bringa minden lábváltásnál. A harmincfokos emelkedőn felfelé csak a szándék, vagy ha úgy jobban tetszik az akarata tartotta nyeregben. A bozontosan benőtt ódon kerítések, terméskőházak között bekúszott a gondolatai közé a madárcsicsrgés. A csomag a zsákjában nem volt nehéz. Cipősdoboz formájú műanyag volt, piros. Amolyan vidám, paradicsompiros. Felirat, leragasztás vagy bármi ami alapján eleje vagy hátoldala lehetett volna, nem volt neki. Leetot az ovodai hatalmas fröccsöntött műanyagkockákra emlékeztette. Megállt a 77-es házszám alatt és feln.zett a kis csinos függönyös manzárdablakra. aztán kihúzta  atáskából a piros dobozt és az átvételi tömböt és az ajtóhoz lépett. Hátulról sütött rá a npa. Szép éles árnyékot vettet az alakja az ajtóra. Mgnyomta a csengőt és várt.  madarak elhallgattak. Még a szellő is elállt. Ő a műanygdobozra nézett. Keze a piros műanyagon mocskosnak de élettel telinek látszott. A kézfejét borító gondosan tervezett tetoválások mint valami finom szövésű kikezdhetetlen páncél takarták a kezét. Körbefordította a széles síma gyűrűt a gyűrűsujján, mintha babonából tenné, aztán ójra felnézett az ajtóra.
Harmincas nő nyitott ajtót, derekán egy sírósarcú kislánnyal. a gyerek maszatos volt, a nő ideges. Nem illettek ebbe a házba. a madarak továbbra is hallgattak ő pedig előrenyújtott a tárgyat.
-A Speedtől vagyok, asszonyom. Ez a küldeménye érkezett.
A nézte a kezében a pirosat, aztán az alkarján a kígyófejeket, aztán a tekintete felkúszott a nyakán az arcára. Ott elidőzött a piercingeken és tetoválásokon. Aztán kinyújtott a kezét az átvevőtömb felé és motyogott valamit. Leeto rámutatott a megfelelő rublikára miután a dobozt a hóna alá vette. A nő gondosan odaárta a nevét aztán hátatfordított Leetonak és és becsukta az ajtót. Leetoból előtört egy döbbent hölgyem. Aztán becsöngetett újra, de a nő nem nyitott ajtót. Leeto kibetűzte a nevet az aláírásnál és azon kezdet szólongatni a régi ház szűk ajtaján keresztül. Valahol a ház végében felsirt a kislány. Leeto letette a dobozt a küszöbre és felült a bringára. a madarak megszólaltak és a szellő is rákezdett újra. Leeto megtörölte a homlokát a koponyás kendőve, megcsóválta a fejét és lepattant a bringáról. Felkapta a küszöbről a csomagot és újra becsöngetett. A harmadik csengetés után átlendült a kerítésen és odasietett az első ablakhoz. Bellesett. A szoba üres volt, poros és elhagyatott. Hátrább szaladt két ablakkal, de azokon belesve is hasonló eredményre jutott. Végre talált egy ajtót. A festék finom hálózatban pergett róla. Kilincsét szétmarta a rozsda. Leeto finoman lenyomta és kicsit erőltetve de kinyitotta.
-Hölgyem! A csomag kint maradt!
A lakatlan szobában csak távoli gyereksírást hallott. Az onnan kivezető ajtó mint egy sötét száj ásított rá.
-Hé. - hallatszott az utcáról. - Fiatalember! Itt hagyta a biciklijét! Hahó!
Az idős hölgy Leeto biciklije felett állt, mintha birtokba akarná venni.
-Ne hagyja az út közepén.
-Igenis, hölgyem. - motyogta Leeto és kimászott a kerítésen a piros dobozon sötét foltokat hagyott az ujjáról órakenődött izzadtság.
-Mit keresett odabent.
-Ide küldték... - Leeto felemelte a bringát. - De nem vették át.
A kis hölgy a virágos kabátban és csinos múltszázadi kalapban kuncogott.
-Vissza a feladónak?
-Nincs vissza cím. - nézegette Leeto a papírokat.
-Akkor a magáé.
-Dehogy az enyém. - nevette ez magát Leeto, de közben nagyot dobbant a szíve. - Azt sem tudom mi ez. - Forgatta meg a dobozt lassan a kezében.
-Olvasott maga Tolkient? - kérdezte a néni vidáman.
-Régen. Gyűrűk urát...
-Tolkien mondta egyszer, hogy ha összetörsz valamit, hogy megtudd mi az, letértél a bölcsesség útjáról.
-Igyekszem nem tönkretenni. - vigyorodott el leeto és újra nyeregbe szállt. - Kezét csókolom, hölgyem.
-Minden jót Futár.

Saul persze megint összebűzölte a szobát mire Leeto hazaért. A nyitott konyhaablak beszédesen jelezte előre az otthon szagát már az utca elejéről láthatóan. Saul persze nem várta meg míg Leeto hazaért, csak egy sorry táblácskát dobott Leeto billentyűzetére. A tej vastag fekete sávban folyt végig a tűzhelyen. Hólyagos volt és szíros. Leeto megszemlélte kezében a műanyagdobozzal majd vállat vont és leült az ágyára. Az ablakból meleg fény ömlött szét az ágyon. leeto kibújt a pólójából és a bakancsából. A tágyat az asztalra tette. Így egyvonalban volt a fejével. A fény nem tört át rajta. Olyan masszívnak tünt mint egy tégla. Egy cseresznyepiros műanyagtégla.
Aztán elunta a nézését és betolta az asztal közepére a hamutartó és az üres kukoricapelyhes doboz mellé. Megcsóválta kicsit a fejét és cigit húzott. Feltett egy kávét és letusolt. Aztán átöltözött, megitt a kávét és elindult le, Parattoékhoz, hátha tudják merre járnak Bituék. A telefonja egy hete mondta be az unalmas, és még élvezte az életet póráz nélkül.

Mióta Sacramentoba költözött minden nap örömmel töltötte el a tudat, hogy a lehetőségekhez képest a lehető legmeszebb van Vincenttől és a freak hülye bandájától. a tetoválásaikat ugyen nincs elég ereje eltüntetni, de a szívét megmentette ahogy az életét is. Vincenték bamdája a valóság szélébe kapaszkodó heroinistákból és vallási fanatikusokból állt. Mézédesen kevergetve az okkultizmust a szexuálfetisizmusba oltott kereszténységgel. Pap és apácaruhába tartotta istentiszteletet aminek a vége vad gruppenszexbe torkollt, néha elég brutális bdsm jelenetekkel. Leetonak azóta is merevedése támadt ha csak eszébe jutott egy egy jelenet. De nem akart velük lenni más tekintetben. A meglazított csavarokkal futó motorok orosz rulettjei, a lányok akik belül már rohadtak a sok mocsoktól összegyűjtött halványzöld gecitől, és Brother Albert gyönyörű és fanatizáló istentiszteletei egyaránt taszították már, ahogy a függés ténye is. paratto a kiugrott latin gengszter kocsmát üzemeltetett a város két nagy bandájának határterületén. Mindkettőnek azt hazudta, hogy a másiké. Pár év múlva kiderült, hogy átverte őket, akkor nemes egyszerűséggel lelőtte a két keresztapát. Azóta ez a szürke zóna. Itt mindent lehet.
Bitu nem volt rossz fiú. Az ő társasága túl okos volt ezeknek a barmoknak. Többnyire hamisítottak, néha csempésztek ugyan de sosem drogot vagy fegyvert. Bitu magas volt és bajszos. Egy ittfelejtett NDK túristára hasonlított, szalmakalapban. De ha megszólalt  a hagja olyan kemény volt, a szeme szúrós és amit mondott is lképes volt hatalmas lyukakat ütni bármilyen élő testben. Leeto örült, hogy nem kell bandatagnak lennie ahhoz, hogy a kerületben élhessen, de annak is örült, hogy mind a négy társaság magaközülvalónak hiszi.
Késő éjjel ért haza.  bringa érintetlenül állt a helyén a folyosón, de a konyhaablakot valaki becsukta.Az ajtajához érve megírezte a hőt ami a szobából áradt ki a réseken.
-Saul?
Bedugta a kulcsot a zárba.
-Saul!
a csend kinyúlt a folyosón, mint a füst. Leeto benyitott a szobába. Minden tökéletesen tiszta volt. Nem csak az odégett tej tünt el a tűzhelyről, de a bútorok is megtisztultak. A tárgyak a helyükre kerültek és fényesen ragyogtak a meleg fényben ami a ragyogóan tiszta téglából áradt, mint az asztal közepén hagyott.
Saul az asztalnál ült. Kényelmesen hátradőlt, karbafont kézzel.Mintha nézegetné a kockát, mintha meg akarná fejteni. Leeto csendben kihátrált a szobából. Ráfordította a kulcsot és bennhagyta a zárban. Remegő kézzel indult a biciklije felé. alig bírt felszállni rá és mikor elindult sem volt képes csak kacskaringózva haladni. Folyton beúszott a szeme elé Saul, ahogy az asztalnál ül, és ott ahol a fény rávetült szárazra égetett hófehér csontok ragyogtak vissza a téglára.