Néha, amikor igazán fáradt volt csak ült valahol, sokszor a földön volt kénytelen, mint valami kéregető vagy hajléktalan. Bal szeme lassan tikkelt, mintha megfontoltan kacsintgatna. Nem volt abban ideg, csak lassított tempó. Olyankor a teste egyszerűen felezőn ment. Minden mozdulata lassú volt, mint egy drogosnak. Pontos, de lassú. Az elméje pedig kirepült a szemein át, ki valami olyan dimenzióba ami se nem volt fizikai se nem volt asztrális.
Akkor is így ült a főút mellett. Szeme monotonon követte az elvonuló autókat egymás után mindet. A túloldalon a cukrászdából magányos nők bámultak ki. Ők nem látták az autókat. Neil latta a süteményeiket. Némelyik ezer apró falattal ette meg, mások csak kávéztak vagy behabzsoltak három szelet tortát is. Csevegtek páran, de a szomorúság ott fészkelt bennük. Mindben. Neil figyelme újra az autókra fókuszált. Belelátott mindbe, ami elvonult előtte. A kormányon ütemet verő fiatal hímek, a rohanó kócos ideges nők, a jólfésült magukat a visszapillantóban félmosollyal nézegető fiatal üzletembereket, a telekre igyekvő öreg párokat és a reszketve kapaszkodó kezdő sofőröket is felismerte volna bármikor újra. A hátsó üléseken egymást gyilkoló testvérek, az anyósülésről a vezető ölébe folyó izgatott kezek vagy a mobiltelefonokon át messzire üvöltöző váló felek is ismerősei voltak már.
Valaki pénzt dobott elé. A fókusza lassan visszacsúszott az előtte elterülő széles járdára. Egy pár bakancs. Katonai. orosz. Viseltes, de még bírja. Lassan felkúszott a tekintete a férfi lábain, majd egyet tikkelt a bal szeme mikor a derekánál érzékelte a fegyvereket. Az arca ismerős volt. A szeme újra tikkelt.
-Nem félsz?
-Nem. - a hangok lassan tekeredtek elő a szájából.
-Kéne neked egy testőr.
-Van.
-Hol?
Neil elmosolyodott és megpróbált felállni. A fickó hirtelen kapta el a könyökét.
-Oké. - hagyta rá neil.
-Hívtál.
-Jah.
-Jöttem.
-Farewell halott.
-Értem. - mondta a férfi halkan és elengedte Neilt.
-Van csapat.
-Élők vagy holtak?
Nail csak bólintott kettőt.
-Meddig?
-Sok ez nekem.
Most a katonán volt a bólintás sora.
-Van védelem?
-Van. Pénz is van.
-Akkor komoly veszély is.
-Van.
Neil nem bírta tovább nekidőlt a falnak. A katona lassan fordult jobbra balra, észrevétlen fürkészte az utcát.
-Élőket viszem.
-Jó. Öt. Kezdő.
A férfi benyúlt Neil kabátjának belsőzsebébe. Nem volt gyors, de Neil annyira lassú volt, hogy nem tudta megakadályozni.
-Mi a neve testőrödnek?
-Zed.
Tárcsázott és belevakkantott pár szót a telefonba. Neil nem tudta követni. Lassan csúszott le a fal tövébe.
-Megvárom.
-Aha.
Az autókban ülők szépen kirajzolódtak a kasznin át. A cukrászdában lecserélődtek a nők.
-Mi a faszért nem vagy bunkerben? - fakadt ki a katona erős akcentussal.
-Látnom kell miért csinálom. - préselte ki magából a szavakat és még fel is nézett hunyorogva a katonára. - Látnom kell...