Nyugi

-Még egyet?- kérdezte Szergej miközben feltápászkodott a kempingszékből, hogy a hűtőből új sört hozzon. Neil belesüppedt a székbe. Hosszú lábait keresztbe nyújtotta ki, kezei a hasán fogták a szinte üres sörösdobozt. Arcán a ráncok derűs nyugalomba rendeződtek.
-Jah. Kösz.
Rozsin beballagott a bunkerba. Alakja fekete sziluett volt a parkolóház mögött tobzódó hajnali fényorgiában. Narancstól a pinken át a mély lilákig minden szín ott sorakozott az égen. A város épp csak kezdett ébredezni.
-Szeretem a kora reggelt. - motyogta Neil. - olyan ígéretes egy ilyen reggel. A lassan derengő fényekkel. a tintalila égen a rózsaszín kondenzcsíkokkal.
Szergej letette a két sört közéjük és ő is visszaült.
-Mennyit ültetek itt, basszus. Sosem értettem.
-Még most sem? - Neil mosolygott.
-Itt van a városban.
-Találkoztunk...
-Mi? - Szergej Neil felé fordult. A söre kilöttyent.
-Jah. - Elküldött a picsába.
-Miért van itt?
-Nemtom.
Szergej homlokát sűrű szövésben borították el a ráncok.
-Szép.
-Még mindig olyan szép és olyan esendő a harcias amazon álarca mögött.
-Mennyit beszéltetek?
-Kb két mondatot. Nem nézett a szemembe. Mindenre emlékszik szerintem amit tanítottál neki.
-Ha nem tart velünk el kell menjen innen.
-És hol van nagyobb biztonságban?
Szergej bólintott és nagyot húzott a sörből.
-Szerettem ahogy voltatok. Mi Miával sosem bírtunk így lenni.
-Nem vagytok olyanok.
-Mit kezdenél vele, ha visszajönne?
-Nem tudom. .. -Neil mosolygott. - Így, ahogy elküldött első szóra, mintha minden nap zaklatnám, így azt hiszem semmi esélye, hogy visszajön.
-De ha mégis?
-Elküldeném.
Szergej bólintott. -Mindig is tudtad mi a helyes.
-Emlékszel, mikor itt piknikeztünk? - Mosolygott tovább Neil.
-Jah. Akkor már az a német srác is itt volt.
-Tobias, jah, meg Farewell is.
-Uram isten de utáltam.
-Jah! - Neil elnevette magát. - Szegény.
-Tobias meg van még.
-Meg. Ügyes fordító.
-Lehet hogy jobban vigyázhatnánk a kincsvadászokra.
-Meglehet.
-Elküldhetnénk a fiatalokat barátkozni.
-Igen, az jó lenne. - Van bejárásod a kincseskamrába.
-Jah. Gondold végig ezt a Zei dolgot. Előbb utobb fog annyira félni, hogy idejön.
-Ha itt van, nekem lőttek.
-Na ez az. De ha idejön, nem tudsz nemet mondani neki.
-Jah, mert nekem lőttek. - Neil vigyorgott.
-Most minek örülsz?
-Ide fog jönni, előbb vagy utóbb. Te mondtad.
-Jaj bazmeg. - Szegej vigyorogva legyintett Neil felé. Hosszan hallgattak, majd újra Rozsin szólalt meg.
-Van egy létszám amit már nem lehet irányítani.
-Sosem akartam főnök lenni.Te vagy a katona.
-Általában hamar meghalnak az embereim.
-Mi még élünk.
-De nem is én vagyok a főnök.-veregette vállon a feketét Szergej.
-Hülye vagy.
-Jah.
-Akkor az a parancsom, ha Zei felbukkan, szigetelj el. Vidd tovább a melót. Tobias segíteni fog, az újak jók. A lányok szépek. - elvigyorodott - És ha nem halok meg hamar és valahogy rendeződnek a dolgaim Zeivel akkor visszavehetsz. De ez a te hatásköröd onnantól.
-Kamikaze kommandóvá kell derogálnod ezt az egészet? - Szergej őszinte felháborodása átsejlett a fapofán.
-Katona vagy. Sokat láttál már azelőtt is, hogy találkoztunk. Azóta meg nem akarom tudni mi mindent csináltál végig. Látom a lényeden, hogy nem kertészkedtél. Szóval ez a parancs.
-Értettem. - bólintott Szergej és kiitta a maradék sört a dobozból. - Kell? - nyúlt Neilnek szánt másikért.
-Nem. Kösz.