Szergej kipakolta az asztalra az összes holmit a táskából. A hengeres katonai zsák külső vászonját egy mozdulattal nyitotta fel. Az alóla feltáruló sokrekeszes tárolóból előkerülő megannyi tárgyról külső szemlélő nem mondhatta meg, hogy összetartoznak. A szem nélküli porcelánbaba feje, a csont formájú kutyakekszek, karácsonyi üveggömbök, két pendrive, egy automata fegyver, pingponglabdák, egy keménytáblás lakattal zárható emlékkönyv, egy zacskó lufi, babaolaj, hideg zsíroldó tégelyben, naftalin, fényképezőgép, spárga és egy műanyagpapucs.
Mikor minden szépen rendben kikerült az asztalra leült mellé a székre, a zsákot az ölébe gyűrte és sóhajtott. Hosszan nézte a holmit, aztán a fiókból elővett két nagy kést, egy bilincset és egy pakli kártyát is. Bekapcsolta a ventilátort és felkászálódott a székről. Levetkőzött és megnézte magát a tükörben. A vágások és hegek csúf összképet mutattak. A feje még nagyjából ép volt. Megfordult és a válla felett lesett be a tükörbe. A háta is szörnyen nézett ki. Végül felvette a katonai gyakorlót ami a szekrényből elsőként a kezébe akadt és visszaült a székre. A zsákot a lába közé támasztotta és elkezdett módszeresen bepakolni. Néhány tárgyat kint hagyott az asztalon. Végül a zsákot feltette az asztalra és az ágy mellett polchoz lépett. Az ott sorakozó három tucat könyvet nézegette. Levett egy UFO spotter bestseller első kiadását és egy orosz nyelvű angyalbibliát. Végül meggyőzve magát levett egy vaskos kis bibliát és egy salátává olvasott Halottaskönyvet. Mindből ott maradt pár más kiadású példány.
Az üzenetrögzítő felpittyent.
-Üzent, hogy jelentkezzek be... - Szergej moccanatlanul figyelt. - Ha van valami meló a postaládádban heverő mobilról hívj... - Szergej feltépte az ajtót és pár lépéssel a több négyzetméteres postaládafalnál termett. Távolról hallotta a rögzítőre beszélő hangot. - ...de lényegében bárhonnan hívhatsz csak kis időbe telik mire felveszem.
Szergej kivette a dobozt a postaládából. Lapos volt és kemény. Le volt hegesztve. A rögzítő sípolva jelezte az üzenet végét. Szergej visszatért a lakásba. Kibontotta a csomagot és elmosolyodott a házi készítésű mobil láttán. Két gombja volt egy zöld és egy piros. Nem volt kijelzője csak egy ledsora. Alatta alkoholos filccel egy nyíl a hatodik ledre mutatva és alatta pár szó. Ha ez is világít tedd le. Szergej bólintott és elismerően forgatta a kis telefont a kezében. Aztán sóhajtva vette a vállára a zsákot és fogta maga elé a kabátját. Kint szitált az eső és grafitszürkén csillogott az utca.

Emlékezett a házra a Greenberry és az 57. között. Az utcának nem volt neve. Egy kapu sem nézett erre, csak a tűzfalak. Lényegében egy szélesebb sikátor volt egyetlen lakásfeljárattal amit Neil gondosan elbarikádozott három kukával. A tűzfalakon sorakozó légkondikból télen-nyáron folyt a víz. Szergej átsurrant a kukák között és benyitott a házba. A földszinti lakás a másik utcáról bolt lett. Az elsőn lakott Neil. A másodikon is egyetlen lakás volt, azt használták labornak. Szergej remélte, hogy már nem használja senki semmire. Megállt a koszhadt lábtörlőn és várt egy percet mielőtt belépett a lakásba. Tudta hogy rátörnek majd az emlékek, de nem gondolta, hogy ennyire erősen él még benne az az időszak. Nem hitte akkor, hogy később úgy fog emlékezni erre, mint az aranykorra. Szinte hallotta Zei hangját a konyhából, ahogy ráköszön és utasítja, hogy ne is lépjen beljebb amíg nem teszi le a zsákját és  a bakancsát. Hallani vélte a fiúk hangját a nappaliból ahogy élet-halál meccset játszanak két doboznyi maradék legóból épített csatamezőn. Neil ugyanúgy a konyhában ült, mint rég. Ugyanúgy nagyhalom papír vette körül és ugyanúgy nézett rá.
-Hogy bírsz itt élni?
-Nehezen.
-Menj bunkerbe, Neil. Nem élet ez így.
-Ugyan Szergej, menj már haza a picsába Ukrajnába.
Szergej letette a zsákot, a kredenchez lépett és kinyitotta. A tányérokon és kakaósdobozokon évtizedes por ült. Becsukta. A szárítón két pohár száradt és két tányér.
-Vendéged volt az elmúlt évben?
-A testőröm, Zed jár itt néha.
-Zei még él?
-Persze hogy él. Ott van pia a bal végen. - mutatott a kredenc másik végére.
-Kösz. Na mi legyen? - kérdezte Szergej míg töltött magának.
-Ott vannak a bunkerban még. Vedd át őket. Ügyesek. Az egyiknek az öccse tűnt el. Szerintem tudsz majd kezdeni valamit a dologgal, de mind a három nagyon ígéretes. A futár szerintem már túl van a vonalon.
-Te vagy a főnök. - morrant az ukrán.
-Csak akkor keress ha nem bírtok valamivel. Amúgy a szokott módon érintkezünk.
-Rendben.
Hallgattak. Végül Szergej bedobta a vodkát és hátbaveregette a feketét.
-Csak ügyesen.
Neil felnézett a katonára.
-Kitalálsz.