Szomorú nők virággal 2.

Keisha a teraszajtóban állt és a bérház tövében működő kocsma fényeit figyelte. Megvárta míg a lift felér és a beléptetőkód pittyenése felhangzik, csak ekkor fordult a bejárat felé. Bertold a szokott fojtott idegességgel mosolygott rá. A férfi akit bekísért magas volt és jókötésű. Szemén a kötés nem moccant el, de a karjait könyökben is megkötözték. Bertold pórázon vezette és pisztolyt fogott rá. A fickón feltűrt szárú fekete farmerben volt és atlétában. A felkarján és az arcán zúzódásnyomok voltak.
 -Bertold?
-Keisha.
-Sérült áruval nem üzletelek.
-Tudom, de azt reméltem ezúttal kivételt teszel.
A nő ellépett az üvegajtótól és közelebb ment hozzájuk.
-Beszélj.
Bertold nyelt egyet.
-Lady Straskiev testőre. Erős, akaratos és hűséges. A Lady kedvence. Nem jött könnyen.
-Hadd lásson!
Bertold levette a testőr szeméről a maszkot. Keisha felsőajka kicsit megremegett a férfi állatiasan indulatos tekintetétől. Közelebblépett és megszagolta körülötte a levegőt. Nem volt benne félelem, csak düh és bosszúvágy.
-Talán megfelel. - mondta halkan Bertoldnak, rá sem nézve az ideges üzletemberre. - A felét megkapod most a másik felét ha jó az áru.
-Igenis. - Bertold idegesen matatott a nyakkendőjével. A testőr a nőt figyelte és kicsit fintorgott.
-Hagyd ott. - Keisha belépett a dolgozóasztal mögé és leült a hatalmas fotelba. - Mi kell?
-Kő. Másodosztályú.
keisha benyúlt a fiókba és kivett egy kártyadoboz nagyságú páncéldobozt. Odanyújtotta Bertold orra alá és kinyitotta, mint egy szivardobozt. Bertold előkapott a zsebéből egy nagyitót, aztán marokrafogta és visszacsúsztatta a zsebébe. arcán fintor suhant át.
-Megfelel. - nyögte végül.
Keisha csak bólintott. Becsukta a dobozt és becsúsztatta az asztal alatti számos rekesz egyikébe.
-Reggelre kiderül.
-Igenis. - Bertold meghajolt és az ajtóhoz lépett.
-Ha megengedi, ez egy kis apróság. Ma két éve vagyunk üzleti viszonyban, azért is igyekeztem valami inyencfalatot szerezni Önnek.
Keisha rámeredt az üzletemberre. Szemében a szemtelenséget csak nehezen tűrő zsarnok felháborodottsága keveredett a vadász tekintetével aki célba veszi éppen a vadat. Bertold nyelt egyet.
-A rózsákat említette a múltkor. A A portlandi rózsákat. khm. Engedelmével hozattam Önnek ma egy csokrot a legtöbb díjat nyert tőről.
Keisha felhúzta az egyik szemöldökét és állát előreszegve bámult a férfira.
-Parancsoljon. - nyújtotta át a gyönyörű csokrot Bertold Hauser műkincskereskedő.
Keisha elvette a férfitól és három hosszú nyugodt lépéssel a teraszajtónál volt, kinyitotta és úgy engedte el a Morondieri's közönsége felett, mint egy terrorista a bombát. aztán visszatért a szobába és apró kézmozdulattal adta tudtára a kereskedőnek, hogy távozhat.

-A nevem Keisha. Most feloldom a mérget amit kaptál, de ez nem jelenti azt, hogy elmehetsz. A méreg meg fog ölni, ha nem kapod meg az ellenszert 10 órán belül. Amit most adok, csak lassítja a paralízist. feloldja a görcsöket. Bólints ha megértetted. - fordult Keisha a zsákmány felé.
A férfi bólintott egy pillanatnyi gondolkodás után. Keisha közel lépett és a körmével felnyitotta a férfi karját egy alig egycentis sebbel. A férfi elhúzódott és nyöszörgött. Keisha elmsolyodott édes, kislányos mosolyával. Előhúzta a fiolát az egyik zsebéből és egy apró golyócskát dugott a sebbe. Alig egy perc múlva a férfi ordítozni kezdett vele. Fél óra múlva már az ágyon hevert, kiterítve és leste Keisha parancsait. Hajnalfelé megkérte Keishát, hogy ne adjon a golyókból neki többet. A nő értette miért és a férfi reggelre halott volt.
Keisha ott ült még hosszan a teraszon és próbálta enyhíteni a szorongását. Nem itt és nem így kellene élnie. Mégsem tudta elhagyni ezt a helyet és ezt a szerepet. Túl kényelmes volt ki sem mozdulni hónapokig, ijesztgetni a módosabbját, irdatlan hatalmat, befolyást és vagyont felhalmozni, szinte tökéletes férfiakat és nőket használni testi szükségleteinek kielégítésére, és valóban vért inni, ha ez látszik szükségesnek.