Trop

A magány zavarta legkevésbé. Fenntről látta a többieket. Végülis belelátott az életükbe. De nem is ez volt a lényeg. Hatalmas többszázkilós tárgyakat emelt a helyükre. Figyelte a jeleket és pontosan mint valami gigantikus óramű emelt igazított és tett le egész szobákat is akár. Trop Rise nagydarab ember volt, boxolófüllel és hatalmas erős kezekkel. Fekete farmerjei és fehér pólói katonás rendben sorakoztak a szekrényében, akárcsak hat egyforma üvegpohara, tányérja és bögréje a konyhaszekrényben. Pont olyan rendben mint ahogy Alberta hagyta őket sok évvel ezelőtt. Alberta nem csak a rendjét hagyta ott neki, de a morajt is a fejében. Sokáig tartott mire Trop megszokta a zúgást. Fennt a toronydaru szűk fülkéjében lassú balettmozdulatokra vette rá a darut, miközben ő cauntryslágereket énekelt a foga között szűrve az únásig ismételgetett szavakat.Trop céljai egyszerűek voltak. a fizetése fele elment a rezsire, a másik felének a felét kajára fordította a maradékot elkurvázta. Nem haverkodott senkivel, de könnyedén hátbaveregette az újoncokat. Patrick, az ideges építésvezető bízott benne, így nem sokat beszélt a lelkének, nem úgy mint a többinek, akik lent a földön nyüzsögtek, mint a hangyák. Trop jól meg tudta őket különböztetni fentről is dacára az egyenbukósisakoknak.
Leonard hívta el egy napon a lőtérrel. Leonard is régi róka volt. Orosz volt ugyan, d emár egy hangot sem tudott oroszul. Nem szerette a vodkát és a lányokat sem. Leginkább a férfias játékokat szerte és az egyenruhát. Ő volt a gépikhez rendelt állandó biztonságiőr. Leonardnak volt egy unokaöccse aki nála lakott és egy pitbullja aki a kamrájában. Az unokaöccsét Lennynek hívták. Kicsi kigyúrt faszi volt, smukkokal és nagy, folyton nedves kutyaszemekkel. Trop nem értette miért laknak együtt, hiszen az egyik egy bárban kidobó a másik meg biztonsági őr egy jónevű építkezési vállaltnál. nyugodtan külön utakra mehettek volna, mégis folyton együtt lógtak. A lőtérlátogatás óta ugyan nem nőtt meg a vágy Tropban, hogy lövöldözzön, de Leonard sokkal barátságosabb vele. Néha hoz neki kaját és nagyritkán egy doboz cigit is.
Trop aznap egész nap feszült volt. Kezdve a reggelre megsavanyodott tejtől, a lerobbant busszon át egészen az építkezést elmosó felhőszakadásig minden aznapraí jutott. Trop értett az égi jelekből, már a tejnél arra gondolt, hogy otthon kéne maradjon. Délután ötre olyan sötét lett mintha éjszaka lenne, hétre pedig elállt az egész és felragyogott a lemenő nap vöröse a horizonton. Patrick mindenkit egybegyűjtött és kiadta az ukászt, miszerint nem lehet csúszni, úgyhogy éjjel művelik meg mindazt mit nappal a felhőszakadás miatt nem tudtak. Mindenki nagyon örült. Trop is.

Hajnalfele már egészen megszokta a nagy reflektorok által bevilágított háromszögeket. ERgsézen olyan volt így az építkezés mint gyerekkorában a vasútmodell asztal éjjel, mikor sutyiban lemászott a nappaliba és elemlámpafényben játszott a veszteglő szerelvényekkel.
Alberta nem engedte soha, hogy vasútmodellt vegyen. Alberta normális nő volt normális igényekkel. Főzött mert szerette a melegkaját,. takarított mert szerette a tisztaságot és hangosan élvezett mert szerette az érzelmekkel túlfűtött jeleneteket. Mikor már nem feküdtek le egymással romantikus filmeket nézett és ugyanolyan hangosan sírt mint amilyen hangosan élvezett pár hónappal korábban.
Trop szerette Albertát bár nem hiányzott neki mióta elment. Ami komolyan hiányzott az az Alberta képviselte sorvezető volt. A cél és a strat közötti idő és energia kitöltése. Alberta hívő volt és bár Trop addig nem járt templomba vele, a távozása után hetente lement az istentiszteletre hátha valami megváltozik. Aztán egy napon meg is változott.
Aznap nem szólt a rádió. Sisteergős recsegés zuhant ki a fürdőszoba férfiasan rendbentartott csupasz csempéire zene helyett. Trop borotválkozni készült, de a zaj megakasztotta. Elgondolkozva tekergette a gombokat az ócska kisrádión, aztán feladta és a 60'-as évek slágerei nélkül borotválkozott meg.
Aznap komor borús idő volt. Lassan ment az építkezés a sok sár miatt. Trop elgondolkozva figyelte a várost onnan nagyon magasról. Az utcákon ritmikusan pumpálódó kocsisorokat. Átfolyó gyalogosönteteket amik a reszelőforma zebrákra szorulnak a kocsisorok között. A nem messze burjánzó parkot ahova ilyen időbe csak a kityásokat viszi le a szükség.
Egyszercsak meglátta a sugarat ahogy rámutat egy pontra. Figyelte ahogy a sugár teljesen függőlegesen, mint egy oszlop mutat rá egy pontra valahol a St. Margaret és a Harbor Court találkozásánál, nagyjából az újságos és a gyorsétterem magasságában. Trop nyújtogatta  anyakát aztán előhúzta a táskájából a színházi kukkert. Aztán a sugár elindult. Lassan, mint egy gyalogló ember végighaladt a St. Margereten, beforult a Mormon's streetre, onnan egészen a szökőkutakig. Ott ácsorgott kicsit majd kibukkant a játékbolt mellett a Borketon-ra ahol Trop már jól láthatta.
A fénysugár egy embert ölelt körül. Egy embert aki csak úgy jött az utcán egyre közelebb, mint bárki más. Hot-dogot evett és aktatáskája volt, és egy égbenyúló fényoszlopa is. Trop nem hallotta a jelzőpittyogást, csak a mobilja hangjára ébredt a döbbenetből.
-Mija'?
-Alszol bazmeg?
-Nem. - vakkantotta és kinyomta. Odafordult magabiztosan és halálos precizitással a tömbhöz, aztán a háta mögé lesett, hogy meg van e még a sugárban a férfi. Lassan oszlani kezdtek a felhők és mire mind a tizenegy tömböt a helyére rakta se a fényoszlop nem látszott az egységes világosságban, se a férfit nem látta sehol.