Vendégbejegyzés - Gem

Lap: Marie Claire
Rovat: Boltajánló
Szerző: Jamie Zainu
Státus: elsőbbségi


Remény reloaded - avagy csoda ami már négy napja tart


"Mit nevezek csodának? Ha a természetfölötti a természetet felülről és belülről áttöri. Ha a transzcendens a szükségszerűség világába betör. Nem tudom, hogy a határon túl mi történik.” B. Hamvas

Csak az látszik, ami a mi érzékelésünk falán átsugárzik: egy tüneményt szemlélünk, amit a jól edzett elme felváltva hol érzékcsalódásnak, hol csodának fordít - és aminek a logikája egyelőre számunkra nem felfogható. De valószínűleg megvan az ésszerűsége a csodának is.
A tudomány - mint mindíg - ráérősen ballag az események után: a fehérruhás kutatók szeméttelep/liget határán felállított sátraiból szinte árad a hitetlenség okozta kétségbeesés. Meg persze a talajvesztés okozta pánik: “még nem nyilatkozhatunk”.

És kizöldell a szeméttelep közepe, a fácskák gyarapodnak - miután a lomok és a mocsok közepén a használhatatlan háztartási gépek úgy tűnik "meggyógyultak" (és perceken belül új gazdára találtak) Megvalósulni látszik az igazi recycling - a keleti oldalon egyre dől a város szokásos napi szemétje, az északin pedig már hordják is el boldogan a becsületes megtalálók. (A kevésbé becsületesek egyéb útvonalakat használnak - ezeket etikai okokból nem ismertetjük.) A törvényesen bekerülő mennyiség a területfenntartók szerint napi 150-200 teherautónyi szemét, lerakása természetesen a cég oldalán közzétett árszabás szerint megy, köbméterenként 10 dollárért. Nem hivatalos becslés szerint a lakosság aktív közreműködésével az elmúlt napokban ennek csaknem a fele tűnt el: elvinni tárgyakat a fenti összeg duplájáért lehet, fizetés a lerakó szélén hirtelenjében felállított kordon kapuinál történik. A szeméttelepre egyáltalán nem illő, éles tekintetű becsüs pillant a megtalálóra, majd a szatyorba és már rója is ki a díjat. Gyors fejszámolással az elmúlt néhány nap máris figyelemreméltó nyereséget hozott a városnak.

Nem is beszélve a most fellendülő kegyhely-, és gyógyturizmusról, hiszen az óváros nevezetességeit, vagy vendéglőit nemsokára elfelejthetjük: a csodás gyógyulást remélők hada már elkezdte birtokba venni a ligetet. A  helyette valószínűleg a külső kerületekben fognak gombamód panziók és kifőzdék nyílni, nem kis változást okozva a kissé bekövült ingatlanpiacon. A plázák szomszédsága és a keleti lakókocsipark tulajdonosai alighanem igen jól járnak. A tulajdonosi körről bővebben kollégánk cikkéből értesülhetnek ***itt***.

Az itt történtek aligha nevezhetők tömegpszichózisnak és nem tűnnek (elsőre) csalásnak - valami alaposan megváltozott. Ellenkező véleményt a Szkeptikus Klubtól ***itt*** olvashatnak. Ha a hívők tarka serege engedélyezne egy perc nyugodt szemlélődést, alighanem érezhetnénk a hely hangulatát. Ahogy a friss növények tavaszillata keveredik a bomló hulladék bűzével, a legenyhébben fogalmazva is hátborzongató. A buckák között növő facsemeték között járva, a selymes fűből itt-ott kilóg egy mosógép hófehér sarka, egy vadonatújnak tűnő lökhárító, kitalálhatatlan rendeltetésű tükrös krómacél gépdarab. Örömünnep a pusztulásra terített vékonyka zöld szőnyegen, tánc a kongó és beszakadni kész korhadt sírokon tetején.

A számtalan felmerülő kérdés közül a legizgalmasabb talán, meddig tart a "csoda", és annak hatásai? Milyen ára lesz az egyelőre megmagyarázhatatlan változásoknak? Csak az idő mutatja majd meg, a látványos javulások, a liget sarjadása abbamarad-e, esetleg visszaáll a négy nappal ezelőtti állapot?
Doktor Faust mutatványait láthatjuk-e, aki azokért lelkét az ördögnek adta, - vagy isteni csodákat?
Aki még nem rohant a varázsdombra gyógyulni, annak pár nap türelmet javasolnánk míg ezek kiderülnek - a most induló szomszéd sürgetésére feleljenek bátran Stephen Remenyik soraival:
“Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.”

...és persze női olvasóink továbbra is hordják magukkal Nostradamus kötetét, aminek ezúttal a 49-es versét írnánk fel receptre. Online olvasható ***itt***.