magántanárok - 2

Jim unottan járta az utcákat. Akarta mint valami pattanásig feszült rugó feszítette az elméjét.
-Mint egy drogos, badmeg. - Mondta a Jewellers-en egy habos kirakat üvegében tükröződő magának.
-Adjatok egy répát és bombát csinálok belőle! - kiáltotta az üres hajnali utcának. - Adjatok egy szűzet és kurvává baszom!
Halványan derengett néhány ablak.
-Halottak vagytok. Mind.
Leült a járdaszegélyre egy kupac lócitrom mellé és megvárta a majd egy óra múltán érkező rendőröket.

-Uram?
-Mondja Mich. - Fosse hangja kásás volt a telefonban. Mitchel tizedes feltételezte hogy a doki aludt, de mivel egy szálloda számát adta meg nem lehetett biztos benne, hogy nem zavart meg valamit. Hajnalodott.
-Uram James Hettfieldet bevitték az éjszaka randalírozásért.
-Köszönöm.
Fosse letúrta magáról a takarót és ingatagon megült a hatalmas ágy szélén. Mögötte a nő félálomban odafordult és hófehér kezei finoman végigsimította Fosse testén. A férfi hagyta hogy a kezek elkezdjék megdolgozni a férfiasságát aztán inkább otthagyta a nőt az ágyban.
-Jaj édesem, úgy vágyom még rád. - motyogta a nő gépiesen.
Fosse beállt a zuhany alá, majd kissé éberebben még törölgetve magát vissza slattyogott az ágyhoz.
-Most. Fejezd be rendesen, hadd menjek a dolgomra.
A tő odavackolt az ágy szélére. Alig lehetett több húsznál. Finom puha ajkai közé fogta Fosse farkát és álmatagon kezdte megdolgozni.Hamar végzett, és miután aprólékosan körbenyalogatta hátradőlt, várva a második kört. Fosse azonban a nadrágjáért nyúlt és pillanatok alatt felöltözött.
-A pénzed ott van. - mutatott az éjjeliszekrényre. - Reggelit kapsz.
A nő grimaszolt, de nem szólt semmit. Ez előrelépés volt az eddigiekhez képest, amikor Fosse gecijével kellett beérnie reggeli gyanánt.

A rendőrőrsön nem volt nyüzsgés. Larry Denver volt ügyeletben.
-Jó reggelt Larry. Behoztak egy James Hettfild nevü suhancot garázdaságért, ugye?
-Igen uram. Betört egy kirakatot és üvöltözött.
-Gondolom részeg volt.
-Nem, uram. nem tűnt részegnek. Ilyeneket mondott" Mind meg fogtok dögleni! Olyan vagyok mint egy száműzött vásári mutatványos! Kiégetem belőletek a gonoszt! Halottak vagytok! Mind halottak vagytok!"
-Van óvadék?
-Van. Nem sok. egy kis kiabálásba még nem halt bele senki. - Larry elvigyorodott. - A srácnak nincs priusza.
-Jó. Akkor kifizetem.
-Ön? Nahát.
-Én. Nahát. - Fűzte hozzá Fosse szenvtelen arccal.
Larry kezében megállt a toll. Felnézett Fossera.
-Igenis uram. Már írom is.
Fosse kifizette és aláírta. Pár perc múlva Jim ott billegett a hajnali fényben Fosse mellett.
-Mi a faszé' - hozott ki? Jó meleg volt, kaja, ilyenek.
-Mert mind halottak vagyunk. - mondta a doki és beterelte Jimet egy régbezárt kocsmába a hátsó bejáraton. Körülöttük poros asztalok és egy wurlizer.
-Teoretikusan igazam van. Rogyott le Jim az egyik asztalhoz.
-Vizsga előtti felkészülési időszakod van, de nem tudsz felkészülni, mert a mágiádhoz védett hely kell. Igaz? - két tenyerécvel az asztallapra támaszkodott.
-Tényleg jók az informátorai.
-Jah.
-Halljuk! - Jim hátradőlt a széken. - Mire van szüksége, most hogy tett egy olyan szívességet amit senki nem kért öntől.
Fosse hátat fordított neki és belépett a pult mőgé. Előhúzott egy üveget és töltött két nagyjából tisztára töltött pohárba. Ezalatt Jim körbenézett a homályos teremben.
-Sok köze van ehhez a helyhez. - bigyeszette le az ajkát elismerően Jim.
-Ahogy egy csomó másikhoz is. - Fosse letette az italokat az asztalra és leült.
-Nem iszom, de értékelem a gesztusát.
Fosse biccentett majd kiitta a magáét.
-Miért nem megy vissza?
-Mert olyasmiket láttam ami meggátol benne.
-Nem kell beszéljen róla.
-Nem kell beszélnem róla, ahhoz hogy bajt hozzon rám.
-És a vizsga?
-Az menni fog. - mondta Jim, de gondolatban azt hozzá tette, hogy ha nem őrül meg addig az önmegtartóztatástól.
-Miben áll ez a vizsga?
-Ez már a fizetség?
-Neeeem. - Fosse elnevette magát. - Szó sincs róla. Csak beszélgetünk.
-Ahá. Nos a vizsga négy részből áll. Elméleti, gyakorlati, testi és lelki részekből.
-Boldog lennék, ha nem bukná el, Mr. Hattfield.
-Ó milyen kedves, Dr. Fosse.
-Tudok valamiben a segítségére lenni? Esetleg kísérjem vissza, azzal, hogy tévedés történt?
-Neeem. - Jim is elnevette magát. - Boldoggá tenne ha nem kellen mint ellenségre gondolnom önre. de ugye belátja, hogy addig még hosszú, nagyon hosszú az út.
-Nem látom annyira hosszúnak. - Fosse hangaj játékossá vált - Minden esetre szeretném megkérni, hogy ha veszélyeztetve látná ezt a már annyira megszokott fizikai testemet, kérem legyen segítségemre, hogy ne essek áldozatul a támadómnak.
-Hogy én? - Jim őszintén meglepődött. - Nem értek én ilyesmihez. Meg mint mondtam a kapcsolatunk nem olyan jellegű, hogy nyugodt lelkiismerettel ígérhessek meg ilyesmit.
-Nem, valóban nem. Azzal együtt az Utazó nekem dolgozik. az az utazó akire Ön olyan nagy reményekkel tekint. Közös érdekünk, hogy véghez tudja vinni a feladatát, nem de?
-Ahhoz maga nem kell, ha nem haragszik, Dr. Fosse.
-Sokkal jobban kellek, mint remélni meri. De ami még ennél is aggasztóbb, minden apró kis mozzanat számít. Hogy mikor kel. Hogy mit tesz a szajhával akit maga mellé vett, hogy kér e barból amivel kínálják, hogy átment e tilos jelzésen, hogy melyik kirakatot törte be. Mindennek.
-A sors tudománya ez, uram. nem vagyok benne jártas.
-Nem? Hogy akarja akkor irányítani az Utazót?
-Meg vannak a módszereim, és higgye el a kapcsolataim is.
-Nocsak. - Nos, ez esetben valóban nem szorul rám. Itt lapulhat amíg tetszik, de nevrje szét.
-Kedves öntől, de visszamennék a hotelszobámba.
Fosse felemelkedett és elindult kifelé.
-Az ön dolga.
Jim éhezése újra és újra átcsapott rajtuk. Fosse minden  szőrszála égnek meredt. Pánikszerűen kezdett kimenekülni a régi kocsmából.
-Dr. Fosse!  - mondta erőtlenül a távozónak Jim. Hangja gyenge volt, már nem érte el a távozó kapitányt. - Ön meg van jelölve, kérem. Önt el fogja vinni a szervezet. Ha jól látom még ma.