vizsgaidőszak

-Jaj csak a lovasságot ne! - Mia kinyúlt az ablakon, hogy az ujjai hegyét még elérje a napfény.
-Annak benne sem kéne lennie. - Frederick hanyatt feküdt Mia ágyán és a hasára fektetett elméletek a magvasodásról könyvön kopogott az ujjával. - Tudod! benne sem kéne lenni. nem hogy így hetedévben? majd valamikor diploma környékén, talán. de ilyenkor? Most van a virágzás éve, most vannak a avatások, a fogadalmak és kötések ideje.
-Minden évben van kötés.
-Jó, de nem ilyen.
-Engem veled fognak hagyni, ugye? - Mia odafordult a fiú felé. Törékeny alakját körberajzolta az erdő sötétzöldje.
-Nem hagyják együtt a párokat, hiszen tudod. - Frederick felült. a nehéz könyvet lelökte az ágy mellé. - Gyere ide. ne félj. Biztosan nem húzod a lovasságot. Az csak ilyen mumus.
Mia macskásan bújt a fiú ölelésébe.
-Worrick toteme azt súgta Pinchnek hogy ez a véletlenek manipulálása még mindig.
-Nem szabad alkalmazni azt a tudást a tételhúzáskor.
-Mégis...
A belső udvarról dörrenés viszhangzott a hálótermek felé. Frederick felpattant és sietősen kezdte visszaszedni a ruhadarabjait. Mia úgy ahogy volt, a maga serdülő szépségében hevert el az ágyon. Lábait szétvetette. Barna szőrű szemérme csillogva nézett a fiú felé. Mia hangja fátyolos volt.
-Nem tudok a lovassággal bánni. Kicsiben sem ment. Még a sáskák vagy a legyek csak csak, de a lovasságot nem tudom.
-Ha ez megnyugtat, én sem. - Frederick bámulta egy pillanatig a lányt, aztán kiviharzott a szobából. a lépcsőfordulóban érte a második döndülés és majdnem nekiment Sebastian Leichter tanár úrnak. Frederic sután meghajolt.
-Üresek a szállások, fiam?
-Iiiigen, uram. A lányoknál nem jártam, de a fiú szárny üres.
-Helyes. - mosolyodott el Leichter és villámgyorsan, mint egy gyík megnyalta a száját. Frederick elkapta róla a tekintetét.
-Fiam, összemocskoltad a ruhádat.
-Én? Őőő. - a fiú lenézett a ruhájára és nem látott semmit, de tudni tudta, hogy a magja keményre száradt az alsógatyáján, miután Mia agyon kínozta azokkal a gyönyörű kezeivel.
-Takarodj a gyakorlótérre! - üvöltött rá Leichter. - Baszni ráérsz máskor is!
frederick céklavörös lett és behúzott nyakkal rohant le az udvarra. Boldog volt, hogy ennyivel megúszta. Ez semmiség volt. Már lent állt a többiek között mikor belényilalt, hogy Mia ott feküdt az üres leányszobában, kitárva, csillogó nedvesen. Abba a szárnyba csak az az egyetlen bajárat volt, aminek lépcsőfordulójában Leichter elkapta. Nyújtogatni kezdte a nyakát, hátha meglátja a lányt.

Leichter megállt az ajtóban és megnyílt szájjal nézte a lányt. A nyögdécselése halk volt, a művelet gyors és szemérmetlen. Ha azonnal felhúzza a sárszín köpenyt még futva időben leérhetne a többiekhez. persze ezesetben nem lenne rajta semmi alsóruházat. Leichter hátrébb lépett, és visszaállt a lépcsőfordulóba. Mia alig egy perc múlva teljes lendületével csapódott neki.
-Uram?
-Mi az kislány? Késésben?
-Igen, uram. Engedje meg, kérem. Tisztelettel kérem, engedjen futnom, különben elkések.
Leichter nem mozdult.
-Hiányos az öltözéked.
Mia elsápadt.
-Mutasd a kis fejed. - Leichter beakasztotta az ujjait Mia hátrafogott hajtincsei közé és a lány már érezte is a nedves tapogatozó tudatot ahogy a múltjának emlékeibe tapicskol. Végignézte amint a lány magához nyúlt az imént és végignézte az egyre vaduló játékát Frederickkel is.
-Lovasság mi? - kérdezte csillogó ajkakkal Leichter. - Félsz a lovasságtól, kicsim?
-Igen, uram... - suttogta Mia. Nem lett volna értelme tagadni. leichter bemászott a fejébe. Durvább volt ez, mint a szokásos erőszakos közösüléseik.
-Fel tudlak készíteni rá, ha akarod.
-Fel lehet készülni a lovasságra?
-Fel. Különben nem lenne tananyag. De csak kevesen jutnak el arra a pontra, hogy maguk ismerjék fel ezeket az összefüggéseket.
-Közel vannak.
-Igen, kislány, közel vannak. és mert közel vannak, ki is próbáljuk rajzuk a képességeiteket. de sajnálnám ha elbuknál.
Mia nyelt egyet. Leichter volt a mentora. Minden aljasságot tőle tanult. Minden trükköt és életmentő reflexet is. Ő volt a kis báránya, a szelíd hófehér szüze, akit már millió válogatott módon alázott meg, hogy megtörje az akaratát. Mit számít még valami kényelmetlenség?
-Készítsen fel uram. Kérem.
Leichter bólintott.
-bemegyünk a titkárságra és beírjuk a könyvbe a különórádat. aztán meg is kezdjük az első leckét. De addig is mutasd be nekem, kedvesem, milyen szeretettel vagy idős mestered felé. - Leichter finoman megfogta Mia arcát és gyíkmódra előretolt kemény nyelvét betuszkolta a lány szájába. Az tisztelettudóan azonnal szopni kezdte. Szerencsére az emlékei annyira felizgatták a tanárt, hogy elég volt pár másodperc és bukhatott is alá a hosszú sötét köpenynek, hogy befejezze a kielégítését. Fonnyadt öreg, sovány teste volt, savanyú szaggal. Mia öklendezett. de a lovasságnak csúfolt szellemlény behódoltatásának trükkje olyasmi volt, amit nem utasíthatott vissza. Ott a szájában az ernyedő farokkal jött rá, hogy ennél sokkal többet is hajlandó ezért kiállni. Megfeledkezett róla, hogy Leichter még nem hagyta el az elméjét, csak meglapult, hogy megfeledkezhessen róla.
-Így van, kincsem. Sokkal többet is megér, és meg is fogsz tenni érte, ennél messze sokkal többet.