Rend

A magánrepülő egyenletes zúgása megkönnyítette az elalvást. Nat és Zed mélyen belesüppedtek a bársonyülésekbe. Liz Szergej mellett kucorgott, de képtelen volt elaludni. Aztán meghallotta a papír surrogó hangját. Hátralesett az ülések felett és Fosse sötét fejét figyelte meg, ahogy egy kis olvasólámpánál olvassa a belügyminiszter aktáit. Liz hátrament hozzá és megállt mellette.
-Uram, ha diktálni kíván, itt vagyok, uram. - vakkantotta katonásan és még tisztelgett is a végére.
Fosse felnézett rá szenvtelen arccal majd visszatért az aktaolvasáshoz. Liz zavartan állt. A napjuk több volt, mint hosszú és ő úgy belejött az ál katonásdiba már. Vicces volt húzni az öreget azzal a ténnyel, hogy az utolsó négyzetcentit is ismeri s testén, hiszen úgy legózta össze őt Zed Liz szeme láttára. Nem félt már Fossetól. Úgy volt vele, mint a többiekkel a csapatban.
-Ne haragudjon, uram, hogy zavartam, uram. Pihennie kellene uram, még a végén újra dobosként kell használjon Uram... - mondta immár erőtlenebbül és mosolyogva nézett le a férfira.
-Még egy dobása van, Crosby. - nézett fel rá Fosse. - Lehet hogy megmentette az életem, de ahhoz a többiek is nyomósan kellettek. Sajnos nem tudom ezt a tettét merő szívjóságnak betudni, mert ha engem elvesztenek oda a kis védett fészekmeleg akol a hegyen, és megindul a hajtóvadászat magukra és az erdőszéliek után is. - Fosse lehalkította a hangját és rezzenetlenül nézett Lizre. - Jól felfogott érdeke, hogy életben maradjak, Crosby. Ajánlom, hogy ne feszegesse a türelmem határait mert nem állok jót magamért. Messze nincs tisztában a képességeimmel.
Liz torka összeszorult.
-Nem akartam megsérteni, uram.
-De, Crosby, azt akarta és most is azt akarja. Próbálgatja meddig mehet el, mint egy kisgyerek. Én pedig szólok, hogy máris túlment a határon. Ha nem gy lenne nem tréfálkozna itt, nem tenne megjegyzéseget a bőrfelületeimre és nem engedne meg magának ilyen közvetlenséget. Most szólok. A következőnél nem fogok, csak cselekszem.
-Igenis, uram.
Szergej ezt a pillanatot találta meg, hogy a wc-hez induljon. Ellépet Liz mögött és belépett a fülkébe. Liz egy pillanat múlva már indult is, de Fosse megragadta a csuklóját és lerántotta hogy a fejük egymagasságban legyen.
-Nyugodtan nyígjon Rozsinnak, de mielőtt elkezd bízni benne, hogy majd kiáll magáért, felhívnám a figyelmét, hogy a vérében hordja a katonai fegyelmet. Parancsok, tudja Crozby. Hierarhia. Katonai fegyelem. Tanulhatna tőle. - lökte vissza a lányt, és visszafordult az aktákhoz.
Liz visszament a helyére és bekucorodott a székbe. Chester a sor másik végén elégedetten elmosolyodott.
-Kardélen táncol a béke.