magántanárok - 3

Az erdő bejárható keskeny sávja ott feszült a mágikus erőd és a város valósága között. Neil a kis tornácon ült. A nyikorgó hintaszék ritmusa meditatív transzba horgonyozta őt. Mellette a kopott festésű deszkákon két kislány játszott. Emily megnémult az erdőben, Martha bőre megzöldült, megfoltosodott. neil időnként megérintett valamelyik kislányt. Ők belemerevedtek az érintésekbe, odafeszültek mint egy macska, el nem mulasztva egy milliméternyit sem.
-Nem fognak idejönni. - Súgta Zei Neil fülébe, és csókot nyomott a fekete óriás ráncos arcára.
-Nem. Valóban nem.
-Úgyhogy nem kell lesned folyton az erdőt.
-Gondolkozom ezen a dolgon. Ezen az egyházon.
-Természetvallásból kinőtt felébredett militáris szervezett lett. Minden világban máshogy csúszik félre az isteni terv.
-D miért ebbe az irányba ment. Olyan mintha lenne valami ok, valami mögöttes tartalom, valami magyarázat.
-Mit vársz egy szervezettől, amit Hatake alapított?
-Hatake odaát ránk szabadította a démonokat. Majd idehozott azzal a szöveggel, hogy ott nem ő volt, henm az elrendeltetettség hozta. És lám, ezt a másikat megmenthetjük ügyesen.
-Igen.
-Miért kellene elhinnünk ezt?
-Mikor kezdtünk hinni Hatakének? - Neil felpattant a székből. A kislányok rámeredtek.
-Sosem hittünk neki. - Zei nekidőlt a korlátnak. - Mit tervezel?
-Holnap bemegyünk a városba. Meg kell beszéljük ezeket velük. Valami nagyon nem kerek ebben a sztoriban.
Zei lehajtotta a fejét.
-Azért hittünk neki, mert megmentett minket.
-Valóban megmentett, vagy csak nem tehetett mást?
-Tulajdonképpen mindegy.
Neil némán megrázta a fejét és nekidőlt a deszkaház málló falának.
-Lehet hogy nekünk sincs választásunk.
-Nem vagyok buddhista. Hiszek a saját döntéseimben. Vannak rosszak, vannak jók, de az enyémek. Mind. - szeme villogott szinte az indulattól.
-Oké. -Zei leült a hintaszékbe. A kislányok visszamentek a házba. - Mi van akkor, ha csak az isteni döntések helyesek, és mi nem vagyunk képesek jó döntéseket hozni.
-Vallásfilozófia?
-Ebben az esetben minden egyes döntés amit te hozol meg és nem a sors rossz.
-Hatake lenne a sors?
-Remélem nem.
Neil fáradtan sóhajtott.
-Végül is biztonságban van mindenki.
-Amennyire tőlünk telt.
-Bemennék a könyvtárba. Utána olvasni az egyházalapításnak.
-Mit érzel? Mindegy milyen ködös is, de mondd el kérlek mit érzel. Azokban a könyvekben elferdített dolgok vannak. Zei odalépett elé és kezeibe fogta a férfi nagy lapát kezeit.
-Kiáradnak. - mondta Neil szenvtelen hangon. Kiáradnak, mint valami tenger alatti forrás. Nem lehet többé megkülönböztetni egyiket a másiktól. Csak egyre többen és többen lesznek.
-Klónok?
-Ja... Nem tudom. Egyre több a mágia a levegőben. Ki fog sülni, mint az elektromosság. Lesz egy nagy halálos mágikus villámunk hamarosan.