töredékek

-... ez több mint kedves. ... Köszönöm. - Ben hangja elégedett volt, doromboló és selymes. -  Feltétlenül. Igen.
Karl a kocsinak támaszkodott a belvárosi rendőrszékház előtt és hallgatta ahogy Ben búg a telefonba. Ben hangja karcos volt és pattogó ha vele beszélt. Lassú és mély ha a beosztottjaival és ilyen mézesen ragacsos ha a nőivel.
A rendőrszékház magas csicsás épületében a késő este ellenére is sok ablak volt világos. A szemközti motelből zene szűrődött ki, és kellemes sülthús illat. Karl éhes volt és fázott. Eldobta a csikket és úgy kopogott be az üvegen, hogy a keze pont Ben orra előtt verje meg az üveget. Ben édelegve elköszönt majd kikászálódott fázósan a nagy fekete páncélautóból.
-Fosse?
-Igen. - krákogta Karl. - Siessünk. Kemény éjszaka lesz.
-Nézd a niggerje, főnöknek hiszi magát. - mutatott a nyitott ajtón át Ben a nagydarab fickóra, aki az asztala mögött ült és egy mikrószkópban vizsgált valamit. Fosse felnézett rájuk majd hátradőlt.
-Kit keresnek?
-Téged te csimpánz.- Ben vigyorgott majd előrelépett és a belsőzsebéből előhúzta a parancsot. Fosse felállt és komótosan levette a fehér köpenyét. Elvette a lapot Ben kezéből, aki azzal a lendülettel verte Fosse fejét a térdéhez. A nagydarab férfi eszméletlenül terült el az a földön.
-Na bazmeg Ben. Most vihetjük le a hátunkon.
-Ne gondold. - komorodott el Ben. - Láttam kiképzésen ezt a faszt. Szívós és kitartó.
-Öreg és lomha.
Ben rásandított a kollégájára majd cigarettát húzott. - Figyelj.

***

A test úgy zárta körül, mint egy vasszűz. Szoros volt és nedves és hideg. Az érzékei hiányzó szárnyaiért sikoltottak, az elméje a hiányzó tudatokért. A test szeme felpattant és a sötét égre meredt. A gázlámpák bevilágították a kórtermet. A szíjak lepattantak a karjáról. Inas teste rogyadozva engedelmeskedett. Érezte a szereket a vérében és érezte a degeszre zabált umbra lények hagyta undorító ragacsos nyálkát a test finom anyagi terében. Undorodott tőle. Undorodott a testtől, ami egyre jobban alakult az igényeire, így ere kevésbé tudta külön kezelni magától.
Szikár ember volt, inas erős kezekkel, vékony szájjal és tompa orrar, már amennyire az ajtó üvegében meg tudta szemlélni magát. Az ápolónő nem nézett fel. Ha akart volna sem tudott. Teste megfeszült ugyan és reszketett, de a félelem úgy csomagolta apró nyüszítő gombolyaggá az akaratát, hogy az emlékezni sem lesz hajlandó a betegre, nem hogy ránézni vagy szólni hozzá.
Elindult kifele a tekergőző kovácsolt vas korlátba kapaszkodva. Mezítlábas talpait égette a jeges márványlépcső. Kint hideg volt. A test sajgott. A lenge hálóing rátapadt sovány testére. Szívéből az irány kilövellt az éjszakába.

***

Rosszul aludt és a nap is túl hosszú volt. Az írógépszalagok kikoptak és az ujjai megfájdultak. Miri vett neki szalagokat délután, de amire leginkább vágyott az nem lehetet az övé. A biblia ott hevert az ágyon a szétdúlt takarók között. salátára olvasott lapjai megőrizték a titkokat. Humanista történeteibe beleágyazódva, gyökeret verve és teremve szétszórták magvaikat minden emberi elmébe. Thomas összekuporodva ült az ablak előtt a hatalmas öreg fotelban és McGoerrel akart beszélni. se bátorsága se módja nem volt felkeresni a professzort, csak a vágy és a félelem diktálta benne a válaszokat és így újra és újra a teológiatanár nevét. Miri visszajött valami borogatással, amitől sajgó izületei gyógyulását remélte és leült elé a dohányzóasztalra.
-Nah. Mutassad ni. - mondta azon a férfias egyszerű hangján. Betekergette Thom ujjait és az így kilakult csomagot nagy lapátkezei közé vette. Felnézett a fiúra és elmosolyodott.
-Jó lesz.
-Jó. Mosolygott vissza hálása Thom.
-Sokat írtál, mi?
-Igen.
A fájdalom enyhült Thom pedig felbátorodott.
-Miri, elvinnél egy levelet?
-Jah. Nem gond. majd odaadom Leetonak, ő össze-vissza mászkál a városban.
-Személyes dolog, nem zavarnám meg vele a többieket.
-Nem hiszem, hogy megkérdi mi'az.
Thom kihúzta a kezéből a kötést és lefirkantott pár sort és becsomagolta egy újságpapírba.
Miri délután odaadta Leetonak, aki nem is kérdezett semmit csak elvitte az egyetemre, a filozófia karra egy bizonyos McGoernek. Aki azonnal kinyitotta és válaszolt is neki.
-Mondja meg a feladónak, katona, hogy jól gondolja. Az utazó lehet egy, de soha sem egyedül jelenik meg. Az a bizonyos utólag sarlatánnak bélyegzett Menderly is kapott az apáttól segítőket. Nem utazókat, nem, az túl nagy mágia lett volna. hanem olyan lényeket akiket nagyon nehéz megkülönböztetni a démonoktól - A professzor keserűen elnevette magát miközben mellénye zsebéből előhúzott órájára pillantott. - Véleményem szerint azért, mert azok. Ezzel együtt ha kedves barátja többet kíván tudni a témáról látogassa a szemináriumomat, tavasszal, a Teológiai intézetben.
Leeto elkerekedett szemel bólintott megköszönte és hazatekert.